Elhagytak 30 hetesen, depressziós vagyok mit tegyek, hogy jobb legyen?

Engem 10 hetesen hagytak el. Most persze követelőzik.

Mindenki azzal jön, hogy a pasik nem tudják olyan könnyen elfogadni, hogy jön a baba, illetve a legtöbbje, és, hogy mi nők legyünk okosak. Bárcsak az enyém is eltűnne, mint a tiéd!

Én nem tudom megbocsátani, hogy letagadta és megtagadta a gyermekem.

Valahányszor sírok, ideges vagyok, megsimogatom a pocakomat, és beszélek a kisbabámhoz. Bocsánatot kérek tőle, amiért ideges vagyok, érzem, hogy érzi, és megígérem, hogy lenyugszom. Eszembe juttatom a kedvenc szerelmes filmem, és hinni kezdek újra, hogy lesz párom, hiszen itt is olyan sok sikersztorit írnak a lányok.

Szóval, megbeszélem a babával, mi bánt, vagy viccet mesélek neki, vagy énekelek, és akkor jobb szokott lenni, és lenyugszom. Ha sírnom kell, akkor azt is elmondom neki, hogy most muszáj sírnom, hogy megnyugodjak.

Minden jót Neked, és azt, hogy rossz anya leszel, verd ki a fejedből! Fogsz csinálni okos és buta dolgokat egyaránt, és nem Te leszel az első, sem az utolsó. Nem tudok róla, hogy van tökéletes anya tanfolyam, de ha igen, szóljatok. Sírd ki magad, aztán állj a sarkadra, és emeld fel a fejed! Te igenis egy kitartó, és büszke nő vagy, és ezt a példát kell látnia a babádnak, és ezt az őszinteséget, amikor gyengének érzed magad. Van a pocakodban 30 hét meló, ami még nagyon sok boldogságot fog adni neked.

Kitartás!

Nekem ugyan nincs gyerekem de a párod egy elég nagy szemétláda, hogy így magára hagy egy terhes nőt, a saját gyerekével pláne több év után. Hogy ennyire nem látja át a dolgok lényegét, hogy annak a babának enni, öltözködni kell stb. minden egyéb. És a mamának is szüksége van támogatásra. De neki csak a saját kis kényelme a fontos. Tönkretetted az életét? Az nem érdekli, hogy a Te életed, hogy ment volna tönkre egy olyan cselekedettől, ami miatt az egész életedet bűntudatban éled le csak hogy neki kényelmes legyen? Bocsika de mégis hányan csinálták azt a gyereket? Ő nem volt benne? Én bele tudom magam képzelni az ő lelki világába, nyilván volt egy kényelmes kis élete semmi felelősség, kakis pelus stb. Most meg bepottyant egy gyerek, persze a védekezés két fő felelőssége /az övé is/ tehát most már ha így alakult inkább azzal törődnék, hogy a babának jó legyen nem pedig az anyját szapulnám. Nem kényszeríthet valakit olyan dologra, ami miatt egy életen át cipelnie kell lelkileg. De neki ennyit értél Te is meg a kapcsolat is.

Ezek után két dolgot tudok elképzelni.

Ha megvan a baba esetleg megenyhül és meglágyítja a szívét a saját kis gyereke.

Vagy a továbbiakban is menekül. Akkor hagyd menni sose lesz belőle jó apa. Tudom, hogy néha ijesztő ha bepottyan egy baba de nem tudom elképzelni milyen lelkivilága van annak, aki nem érez szeretetet a saját gyereke iránt inkább csak egy koloncnak tekinti. Egészséges lelkületű ember egy idő után túlteszi magát az első ijedségen, és dühön de utána nem hagyja magára a gyerekét. Szerintem. De lehet vitatkozni.

Ez most egy nagy csalódás, de lesz ez jobb is képzeld el azt az örömet, amikor megszületik és ott fogod tartani először a karjaidban az a pillanat felülír minden megaláztatást.

A saját esetemmel tudlak vigasztalni! 5 évnyi kapcsolat után becsuszott a baba! Mikor elmondtam neki, azt mondta, hogy kirugja belőlem! Azonnal elhagytam! Nagyon fájt a szivem érte, nekem ő volt az első nagy szerelmem, és szexuálisan is első! Sokat sirtam, de rá kellett jönnöm, hogy mostmár felelősséggel tartozom egy másik életért, nemcsak a sajátomért. Pozitivan gondolkodtam, minden a baba körül forgott számomra (mondjuk ez lehet annyira nem jó, mert befordultam, nem depibe, csak a babához) mikor megszületett, akkor eljött a kórházba, 1x. Utána 5 hónaposan látta a lányát, és akkor mondtam neki, hogy ezt a látogatást annyira nem kéne erőltetni! Mert ha féléves apuka lesz, a gyerek lelkét zavarja meg.. Sokáig nem volt kapcsolatom, rá sem tudtam nézni a férfiakra..Viszont azóta én is megtaláltam a párom, aki gyerekkel elfogadott, szeret minket, és édesapjaként kezeli a most 6 éves lányomat! Mikor rámnéz, és az a végtelen gyermeki szeretet sugárzik a szeméből, amivel megköszöni hogy nem dobtam el magamtól egy olyan emberért, aki meg sem érdemelt engem, az mindenért kárpótol!

Lehet hogy most kétségeid vannak, hogy nem leszel jó anya, de hidd el, hogy ez a párban élőkre is ugyanigy igaz. Ha a világon senki más nem lenne a babádnak csak Te, akkor is elég lennél. Te vagy az Édesanyja, ennél szorosabb kötelék nincsen a világon! fájdalmadat megértem, de próbálj meg a babádra koncentrálni, milyen szép életetek lesz, meséld el neki! Én imádtam mikor beszéltem neki és reagált rá pocakból... Az olyan férfi, mint a volt párod, nem érdemel egy csepp könnyet sem, hidd el, fog ő még ott is sirni ahol senki se látja, mikor rájön, mit veszitett. Na, akkor kell még nagyon erősnek maradj. Nem szabad neki több esélyt adni, bármennyire is szereted, mert nem érdemli meg!

Bocsánat ha hosszúra sikerült, remélem tuudtam segiteni! 6 éves csajszi és 39 hetes kispasi anyuja

2-es vagyok.

Hogy vagy, kedves kérdező?

A 8-asnak üzenem, hogy az övéhez hasonló sztorik állnak a 2. helyen, amik tartják bennem a lelket, köszönöm, hogy megosztottad!

: )