Ha az apa arra akar rávenni, hogy időn túl, vagyis nem legálisan végezzek abortuszt külföldön, azzal bűncselekményt követ el?

Ha zaklatás miatt is fel akarod jelenteni, nemcsak felbujtás miatt, akkor még hagyjad, hogy néhányszor felhívjon, és vedd fel azokat is!

Ja, és ha nem is pont ebből a felállásból, de valamennyire ismerem az ilyen történetet a másik oldalról, a férfi szemszögéből... (nekem eleve a 3. hónap után szólt a kedves ex-párom, és az utána jövő első hetek nálam is a "szürke-megoldások" keresésével teltek)... szóval hidd el, a későbbi valamilyen szintű normálisabb viszony irányába akkor van a legnagyobb esélyed, ha pusztán aról szól a dolog, hogy a férfi úgymond "becsajozott" - ahogy pár napja vélted... ez az elvileg létezhető legpozitívabb eshetőség hosszú távon számodra ebben a felállásban. Sokkal rosszabb, ha szó sincs semmiféle "csajról", egyszerűen a magzatot tartja privát ellenségének, konkurrenciájának... akkor lépni kell mihamarabb, mert az az idővel csak rosszabbodik.

8éve voltam hasonló helyzetben. 20 éves voltam, gondtalan, bulizós időszakban, egy fiúval akivel szerettük egymást, jóban rosszban, és a többi rózsaszín lufi is megvolt.Aztán a felelősségteljes szexuális életünk, az egyszer belefér, meg ha kihúzom úgysem lehetsz terhes dolgok sikeresen összehoztak nekünk egy kisbabát. Először észre sem vettem, késik hát késik, máskor is késett, majd megjön... Hát megjött, csak rá egy évre. :) Kb. 2hónapos terhes voltam, mikor a házunk előtt a zuhogó esőben a kocsijában közöltem vele a hírt, hogy terhes vagyok. A válasz annyi volt, hogy old meg. Kiszálltam, bementem, és csak ültem a szobámban és bámultam a falat órákig. Nem akartam megtartani, fel sem merült bennem, de az ahogy ő az egészet rám hárította, és nem a gyereknevelésben hanem akár csak az abortuszban is mindjárt magamra akart hagyni felnyitotta a szemem, hogy itt nem lesz hepiend és örök bódogság. Azt hiszem akkor nőttem fel, akkor múlt el a gyerekkor. Még egyszer beszéltem vele, mikoris közöltem, hogy az élet nem egy Mónika show, nincs 2év múlva bűnbocsánat, meg sajnálom és minden rendben. Én nem kérek belőle, ahogy ő nem is akart benne részt venni. Anyukám és apukám álltak mellettem maximálisan, tesóm meg beverte a képét, de kb. ennyi azóta is a kapcsolatunk vele. Kaptam a gyest meg a családit, de a nagyszülők nélkül éhen haltunk volna. Láttam olyan lányt, aki a nyakára járt az apukának meg vitte mutogatta a gyereket, ez kinek jó? Csak a gyerek sérül, de ő aztán igazán. Egy érzéketlen emberben az ilyesmi nem kelt semmiféle érzelmet. Apukám, aki egy igazi férfi, nem beszél csak ha nagyon muszáj, szanaszét hagyja a cuccait, és a női dolgok meg az érzelmek hidegen hagyják, nah ő volt az aki azt mondta mikor megszületett a lányom, hogyha neki fakérget is kell rágnia egy életen át, ez a lány akkor is hercegnőként fog felnőni. Anyu mondta, hogy velünk gyerekkorunk alatt nem foglalkozott annyit, mint az unokájával 1 hét alatt. Nagy fájdalom volt nekik először, nem ezt várták tőlem és persze nem eshetett jól mások beszéde sem. Engem ezektől a dolgoktól megkíméltek. Most 7éves a nagylány.3 éve van egy párom, aki maximálisan betölti az apa szerepét, bár nem annak indult, nem is kértem soha, meg is mondtam, hogy nem apát keresek a gyerekemnek, láttam ebben is sok félresikló kapcsolatot. A lényeg, hogy tudd, egyedül is tudod vállalni, képes vagy rá, sok gyerek nő fel olyan családnak nevezett kapcsolatban, ahol papíron ott van apuka, az mennyivel jobb?Persze láttam sok működő családot is, nem mondom, hogy csak így vagy csak úgy a jó. De egy anya mindig talál megoldást, beosztva a keveset, megtalálva a lehetőségeket. A bosszúállás, meg feljelentgetésnek meg nem látom értelmét. Az csak tőled vesz el energiát, amire a babádnak van és lesz szüksége. Nem mondom, hogy nekem nem tartott el hónapokig talán egy évig is, amíg nem akartam különböző halálnemekben véget vetni a kedves "apuka" életének, de rájöttem, hogy semmi értelme. Neki nem lesz rosszabb, én meg csak idegileg kikészülök. A sarkadra kell állni, és erősnek lenni, nem könnyű, és lehet utána az ágyra dobni magad és jajveszékelni, kitombolni magad, de ő ezt sose lássa, ő annyit lásson, hogy ott egy erős kitartó nő, akinek nincs rá szüksége, akit nem irányíthat, és aki, ha kell egyedül is felneveli a gyereket. Felemelt fejjel, a gyerekedért és önmagadért. Sok sikert és kitartást kívánok.