Nemhogy félek, rettegek a szüléstől, milyen anya az ilyen?

Köszönöm a válaszokat, kicsit örülök, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Valahogy eddig én csak a szülnék naponta kétszer kismamákkal találkoztam. Nem kötelező szülnöm, de ajánlott. :) A férjem szeretne még egyet és amíg nem jött össze, addig én is. Fejben olyan jó dolognak tünt. :)Én mondtam, hogy a nagy most megy iskolába, oda is kell egy egész ember,a pici mellé is, ő meg dolgozik egész nap.Erre leintett, hogy ha 2-os lesz majd azért nem, ha 3-os akkor meg azért, aztán majd gimibe megy akkor meg azért nem? Úgy látszik mi fordítva működünk, mint az átlag, ahol a nő nagyon akarja a pasi meg húzódozik. Emlékszem az elejére, mikor a lányom újszülött volt, hideg tél, lehet hülyének fogtok tartani, de vele beszéltem meg a dolgokat, nem volt otthon egész nap senki, csak ő meg én. Mintha pszichológusnál lettem volna, én nyomtam a sódert, ő meg aludt közben. Ha átjött egy barátnőm, mindig észrevettem magamon, hogy be sem áll a szám, csak mondom, mondom a magamét.A férjem nagyon rendes ember, felkelt ő is éjjel, csak én visszaküldtem, h aludjon, hisz reggel 6kor elment dolgozni, este 6-7 felé hazaért, evett, fürdött és zuhant az ágyba, és akkor még egy kis entyempentyem se ártott volna neki. És volt, hogy szabályosan elaludtam közben. :) Ezekre visszagondolva, mulatságos vicces sztorik a kapcsolatunkban, de talán az egoizmusom legyűrte az anyai ösztönömet? Mert a nagy mellett már futja magamra is, ezt biztos sokan csúnya dolognak tartják, de évekig az volt, hogy neki, neki, neki, és ez volt akkor a természetes. De dolgoztunk mindketten, 1 gyereket lényegesen könnyebb volt nevelni. Az a baj, hogy ebben a kérdésben nincs kompromisszum, nem lehet félig megtartani félig meg nem. Hova lett belőlem az anyatigris, a gyerekét védő és érte bármennyit szenvedő anya? Az első szülésemnél 12órát vajúdtam, nem voltak igazán nagy fájásaim, a szülés része 15perc volt, tehát nem mondanám vészesnek, varrás felszívódó varrattal, gyors gyógyulással, még csak azt sem mondhatom, hogy rettegek a szanaszét szakadástól vagy, hogy borzalmasan sokat kellett szenvednem.És amúgy egy kemény csajszi vagyok, be is szól érte a férjem, és megyek tűzön vízen át, ha kell, de most betojtam, nem kicsit... :)