Mit csináljak? Szeretnénk a férjemmel babát.! De egyszerűen félek, szüléstől, hogy milyen anya válik belőlem, a terhességgel járó kellemetlenségektől, és az alakom teljsen megváltozik, hízok stb.

Miért akarsz meghízni?Ha most nem vagy kövér,akkor ugyanúgy kell étkezned,mint eddig.Minimálisan több fehérjét és zöldséget kell enni.Csokit,cukorkát nem kötelező a terheseknek fogyasztani.Akkor mitől híznál?

Az alakod az idő múltával változik így-is úgy is(az én koromban már egy nőn nem látni,hogy szült-e vagy sem.-az a fránya gravitáció mindenkit egyformán érint)

A szülés fáj,de a fogkezelés is.Mégis járunk fogorvoshoz.(egyébként elégséges pénzért megcsászároznak,de az meg utána sza.rabb).

Hogy milyen anya leszel-na ez az,amire nincs válasz.Majd ha kipróbáltad.De nyugi,senki nem tökéletes.

Adj időt magadnak. Amíg ilyenekre gondolsz a családtervezés kapcsán, addig nem állsz készen. Majd ha arra gondolsz, hogy akarsz egy babát, mert attól kezdve család lesztek, és még valakit szerethetsz életed végéig, és ezért a szeretetért bármire képes vagy, és nincs az a fájdalom amit el nem viselnél, és tojod le, hogy majd le kell adni 1-2 kilót (de nem feltétlenül!!! van ám nagyon sok csinos kismama! :)), akkor álljatok neki.

Egyfajta természetes aggodalom mindenkiben megvan, és hadd mondjam el, hogy a fogantatástól kezdve mindig meg is lesz. Ha terhes vagy, akkor azért, hogy vajon minden rendben lesz-e, a szülés miatt meg pláne, ha a pici megszületett, akkor ez csak halmozódik, ha nagyobb lesz, akkor is lesz min aggódni, sőt felnőtt korában is... :)

Szóval csak nyugi!

Szia!

Az Én esetem a következő:

21 éves korom óta vagyunk együtt a férjemmel, tök nagy szerelem, minden oké, de Én megmondtam neki az elején, hogy NEM AKAROK gyereket, ha gondolja, menjen, mert Én nem változtatom a véleményem.

Ki is tartottam eddig, most 36 leszek, és bármelyik nap megszülhetek. :-))))

Magyarán 15 évig tököltem.

Szóval tökre felesleges várnod, mert ha igazán szeretitek egymást, a vége akkor is baba lesz, Én mostmár bánom, hogy nem vágtunk bele előbb.(illetve majd 1-2 év múlva meglátjuk...:-)))

Uez volt Nekem is, nem is változott semmi, ugyanúgy félek a szüléstől, rettegek, hogy nem leszük-e sz@r szülők, mostmár öregek is:-D, hogy fogok kinézni, stb...

De már nem bírtam nézni a férjem "szenvedését".

Végülis nem mondogatta, de éreztem, láttam rajta, mikor gyerek volt a közelben, hogy tökre rájuk van cuppanva, boldogtalan.

Így mivel tudatosan nem tudtam rábólintani, eldöntöttem, hogy rábízom a sorsra, és 1 adok esélyt, nem védekezünk, ha úgy kell lennie akkor úgyis...és azonnal teherbe estem...ez van.

Én végigparáztam az egész terhességet, hogy nem lesz-e baj, meg a szülés, meg jaj, de férjem totál dili, imádja a nagy hasamat, sokkal közelebb is kerültünk egymáshoz...Én is szépnek látom magam...és nagyon nagyon szép, és jó dolog babát várni.

-Szerintem ne félj, a szülés olyan amilyen, de már olyat is hallottam, hogy sitty-sutty megszült vki, Én is ezen doppingolom magam.

-A tested változik, de nem lesz csúnya, gyönyörű cickóid lesznek, és a libidód is megnő, amitől az urad megőrül :-)

Én pl összesen 10 kg-ot híztam, nem gáz, csak a hasam lett óriási, ha figyelsz, hogy ne egyél egy csomó édességet, meg ziros kaját, akkor ne hiszem, hogy elhíznál...

Vágj bele, mert tényleg csodálatos dolog, felesleges várni, látod Én most majd mamikorban kell hogy babázzak, és ha akarnék majd még 1 babót, már nem hiszem, hogy bevállalnám a korom miatt...Neked még legyen esélyed egy kistesóra, ha nagyon belejönnétek...:-)

Minden jót!

Bocs a regényért! :-)

40+1 hetes kismama

Egyáltalán nem törvényszerű a hízás. Oda kell figyelni, egyszerű, nem zabálni mint a disznó. A terhesség alatt 9 kiló ment rám, szülés után pár héttel senki meg nem mondta volna rólam, hogy szültem.

Én is rettegtem ettől és örültem neki, hogy a terhesség alatt nem volt semmi étvágyam, a babám pedig makk egészséges volt. Még mindig az, ma már 2 éves.

Mindenkiben vannak ilyen kételyek. Az "anya válik belőlem" az egy folyamat, mely a fogantatással kezdődik, amíg meg nem szülsz, talán fel sem fogod hogy ez mit is jelent. Ettől ne félj.

A férjem azt szokta mondani (6,5 hós a babánk), hogy tökéletes feleség vagyok, és szerinte jó anya. De hogy mennyire, azt majd a gyerek fogja megmondani. Én bízom benne, hogy jót súgnak az ösztöneim, én mindent megteszek.

A hízás.. Amikor nőtt a pocim, egyrészt imádtam, mert ott mocorgott Ő, másrészt folyton önirónikus voltam, hogy milyen nagy "mamufánt" (mamut+elefánt) vagyok. Ettől függetlenül imádtam tükörbe nézni, mert ott volt bent Ő.

12 kilót híztam amúgy, odafigyeltem, de nem koplaltam. Szerintem ez nem olyan sok.

A terhességgel járó problémákról nem tudok nyilatkozni, nekem úgy különösebben nem voltak. Na jó, a végén már igen (nem tudtam ülni/állni/feküdni, leginkább talán lebegtem volna). És égett a gyomrom, de erre ott a rennie.

A szülés nekem kifejezetten jó élmény volt, jó dokit fogtam ki az ügyeleten. Nem mondom, hogy nem fájt, még EDÁval is éreztem, de végig velem volt a férjem (állítom, én ezért éltem túl). Majd amikor a férjem visszahozta a babát, engem meg raktak össze, akkor közöltem vele, hogy jöhet a köetkező. PEdig nehéz szülésem volt, 6 órát vajúdtam, 1et nyomtam. Vágtak, szakadtam (4380gros volt a babám),de AKAROK MÉG. Akár azonnal.

Egyszerűen fantasztikus, és nem lehet így mondani, hogy félek az anyaságtól. Ez egy folyamat, aminek mire vége, már rég ANYA leszel.

Ja, nem szólt a párom, amikor meghíztam, még van rajtam 4 kg, de így is imád. Max "nem a legelőnyösebb az alakom". De igyekszem, hogy a régi legyek.

Hát bennem meg sem fogalmazódott az elején, hogy fájni fog a szülés. Egyszerüen örülten szerelmes vagyok és voltam a férjembe és azt mondtam, hogy töle KELL baba és minél hamarabb annál jobb! Pedig elötte ki nem állhattam a gyerekeket...

most 36 hetes vagyok, 6 kg-t híztam ami sokak szerint kevés. De semmi felesleg nincs rajtam, csak a hasam lett nagyobb, ami szülés után le is megy majd. Pedig napi szinten eszem hamburgert, iszom cukros üdítöket, csokit eszem, stb mindent megeszek ami "egészségtelen", mégsem hízom töle. Persze a gyümit is eszem ezek mellett. Férjem meg van halva a pocimban lakozó lányunkért, már alig várja, hogy megszülessen. A szex is csodálatos mint mindig, egész nap kíván, csak most utolsó hónapra sajnos fel kellett függesztenünk az együttléteket:(

Szóval szerintem ne aggaszd magad, ha szeretnétek vágjatok bele! A terhesség is mindenkinél más. Sok sikert!:)

22/L; 24/F

Én 24 évesen szültem. Híztam is, meg is változott a testem. DE! Ha tudom előre, hogy ez lesz, akkor is bele vágok! Imádom a fiam, aki egy gyönyörű 16 hónapos. Hamarosan szeretnénk kistesót is. Tisztában vagyok vele, hogy nem lesz könnyű, de már nagyon várom. :) Mondjuk én nem féltem a gyerekvállalástól, nagyon vártam már, hogy olyan pasit találjak, akinek szivesen szülnék. Megtaláltam. :) Mikor pocis lettem, nagyon örültünk. Nem féltem a szüléstől sem. Másfél óra alatt született meg fiúnk. Nem mondom, hogy nem fájt, de hamar meg volt. Igaz a szülés utáni pár nap nagyon nehéz volt, mert amúgy korababa, de mára nyoma sincs. Én simán belevágok a másodikba is. :)

Egyik barátnőm (velem egy idős) nagyon sokáig hezitált. Megtalálta a számára tökéletes férfit, felépítették a szép kis házukat, meg volt minden nekik. Mégis úgy érezte, hogy még nem kész rá. Én azt mondtam neki, hogy ne erőltesse. Akkor fogjon bele, amikor késznek érzi magát rá. Aztán itt született egy baba, ott született egy baba. Hirtelen annyi baba lett körülötte és akkor azt mondta mostmár ő is szeretne. Hamarosan szül. Nagyon boldog, ami látszik is rajta! Ő úgy érezte, neki most jött el az idő.

Attól ne félj előre, hogy milyen anya leszel! Nem törvényszerű az sem, hogy elhízik a kismama. Van olyan nemrég szült nő, aki most, szülés után is sokkal csinosabb, mint én valaha is voltam/leszek. Egyébként az én férjem SOHA sem piszkált azért, mert híztam. Ő is felszedett egy kicsit. :) Így is szeret, ez is én vagyok. Igaz most próbálok ledobni pár kilót, ami jól megy /eddig/. Ebben is támogat. És hát velem diétázik. :D

Én azt mondom neked, szépen lassan kialakul minden. Megváltozik sok minden, mikor már a pociban van, akkor meg főleg, mikor már megszületett.