Nemhogy félek, rettegek a szüléstől, milyen anya az ilyen?

6 hetes vagyok, van egy 1,5 éves fiam,akit 8óra alatt szültem meg probléma mentesen és mióta kiderült, hogy babás vagyok minden nap eszembe jut a szülés és én is félek!!

Mondjuk az abortusz meg nem fordulna e miatt a fejemben...

Azzal nyugtatom magam, hogy az elsőn is túl voltam, ezen is túl leszek, előbb-utóbb a szülésnek el kell jönnie,mert nem csak 1 babát terveztünk...

Az elmúlt pár napban az segített, hogy mikor eszembe jutott egyből elesegettem, mondván, hogy ezzel még nem kell foglalkozni, előttem van 8 szép hónap

Gondolom ezek nem segítenek, csak leírtam, hogy tudd,nem vagy egyedül:)

Amúgy mennyi idős a nagy?

Teljesen természetes, amit érzel. Az a kérdés pedig, amit feltettél itt is ("Milyen anya az ilyen"?), abszolut indokolatlan.

A szülés, bármennyire is élettani folyamat, az evolúció "rosszindulatú fintora". Szerintem is abszurd, hogy annak az örömnek, amelyet egy gyermek születése jelent, ez legyen az előfeltétele. Sajnos, ez mégis így van. Sokan próbálják ezt önmaguk számára elfogadhatóvá, sőt: valamiféle "hősi", beavató próbatétellé tenni ahelyett, hogy bevallanák, amit igazán éreznek/gondolnak a lelkük/agyuk mélyén: azt, hogy méltatlan folyamat. Mégis jobb talán, ha nem kertelünk önmagunknak - és így próbálunk vele szembenézni.

Ha a környezeted érzéketlen arra, ami most szorongásra késztet, keress fel egy empatikus, lehetőleg "szabadgondolkodó", - és ami fontos: nő! - szakembert. Egy pszichológust, akivel őszintén beszélve feloldódhatsz, és aki segít abban, hogy "helyére tedd" a szülést, amit a nők többsége kényszerűen megideologizál, mondván, hogy maga a "csoda". Korántsem az..csupán az eredménye.

Végül: próbáld meg elintézni, hogy garantáltan rendelkezésedre álljon az epidurális érzéstelenítés (EDA), mint nyitott lehetőség. Ne háríts, ne fojts el semmit: beszélj! Találj ehhez megfelelően intelligens partnert. Minden lehető jót neked.

Az elsőt én 16 óra (kínszenvedés) után szültem meg, a második babánál én is így voltam, mint Te. tudtam, h mi jön utána, h éjjeli felkelések, pelenkázás stb. , de a szüléstől nagyon paráztam a fent említett okok miatt. Hiába a fájások jöttek először, nagyon megijedtem, mert a doki bent azt mondta h semmit nem tágultam, hiába a fájások. Na, mondom, kész, fel is készülhetek egy újabb 16 óra "akcióra". De a természet jól megtréfált, mert a fájások erősödtek és 3 óra múlva teljesen szülésközeli állapotba kerültem :), így 3 óra múlva h bementünk a kórházba már a kezemben volt a babám :)

Szóval jobb félni, mint megijedni, de nem szabad egyből a rosszra gondolni! Csodás szülés volt a 2. , a "nagykönyvben" leírtak szerint :)

Nem vagy egyedul!

Nekem meg remalmaim is vannak a szulessel kapcsolatban.

A nagy nekem is 7 eves. Es iszonyatosan felek!

Folyton arra gondolok, hogy itthon vagyok egyedul, elkezdek szulni es a telefon bedoglik es senkit nem tudok elerni, es megszuletik itthon, egyedul.

Nincs nap, hogy ne agyalnek a szulesrol, es hogy mennyire nem akarom. De bent ugye nem maradhat.

Csak bizni lehet egy konnyu szulesben!

Kitartas, es probalj az utana jovo dolgokra gondolni, hogy milyen jo lesz, ha mar kint van, ha majd radnevet eloszor. Mert az mindent meger!