Hogy mondjam meg hogy ne bántsam meg?

egyszerűen ne engedd be mond meg hogy neked pihenésre van szükséged,a babának is ért ez árt nektek !

kerek perec mond meg, ha nem érti meg hogy csak a kórházba látogasson meg, a férjed majd segít, köszönöd szépen.

Nálunk is anyukám ide akart költözni(kb.15 percre laknak,kocsival)hogy segítsen:-))Mondtam,hogy nem kell ide költöznie mert a párom vesz ki szabadságot egy hétre utána pedig nagyon ügyes kislány vagyok és megoldom.Nem akarom hogy bárki is itt legyen lábalatt.Ezek után megsértődött és másfél éves a fiam de még mindig rosszul esik neki.Ez miatt(vagy másért)idén még csak 1X látta az unokáját.Már kezdek beletörődni és az az igazság hogy Ő az aki lemarad valamiről nem pedig én:-))Ti vagytok A család,ne hagyd hogy ezt is elszúrja.Kerek perec mond meg neki -anya,nem kell hogy gyere,ha kell valamiben hogy segíts akkor hívlak azonnal-köszönöm.

Sok sikert:-))

Ha ilyen anyud,akkor szépen közlöd vele hogy NEM és kész.

Mindig irigyeltem a csecsemőápolókat és gyerekorvosokat,h nekik mennyivel könnyebb lehet a saját gyerekükkel,hiszen minden praktikát tudnak. Minden betegségnél higgadtan tudnak dönteni és a legszakszerűbben ellátni,Nem mint én amikor szerecsétlenkedem. Vagy amikor a pár napos fiam egyet tüsszentett és az éjszaka folyamán rohantam vele az ügyeletre,vagy most(4éves) a rota miatt,és a rossz házidoki miatt majdnem nagy baj lett.

Szóval állj a talpadra és mond meg neki,hogy köszönöm de nem kell a segítséged,amennyiben jössz zárt ajtókat találsz.

Gyors,komplikációmentes szülést kívánok neked,és sok egészséget,boldogságot a családnak!

Szerintem nem lehet úgy, hogy ne bántsd meg!

Én már előre félek, hogy mi lesz, ha megszületik a babónk.

Apukám mondta, hogy anyu már készül, hogy jön nekünk segíteni. 120km-re lakunk, csakis ittalvással oldható meg a jövetele.

Mi max havonta 1x ebédre megyünk haza, annyi pont elég, hogy elviseljük a férjemmel.

Tuti veszekedés lesz, ha ideköltözik bármennyi napra is...

Anyósom....jajjjj...az a másik, ő dada volt 40 évig, ő mindent mindenről természetesen jobban tud és ezt már most hangoztatja is...még csak pociban van a baba, de már most mindenbe beleszól...minden ismerősnél a baba fölé állt, amikor szoptattak. mondjuk azt én nem hagyom szó nélkül!!

Ráadásul ő verseng anyuval, ha anyu csinál valamit, őneki meg kell mutatnia, hogy ő azt jobban tudja...

Szép lesz, ha a 2 segítőkész nagymami itt lesz.... :SS

Lehet elköltözöm :DD

Az én tanácsom is az, hogy mond meg neki, hogy köszönöd szépen, ne jöjjön, mindent megoldotok. Szóltok, ha segítség kell.

Ennyi!

Szia! Hú, de együtt érzek Veled! Mintha az én sztorimba csöppentem volna :). Na jó, csak nagyjából. Én 27 hetes terhes voltam, amikor anyósom közölte, hogy szülés utánra kivesz 3 hét szabadságot, hogy feljöjjön nekem segíteni.

B*sszus, nagyon rendes tőlük, hogy ennyire aggodalmaskodnak, de engem ez nagyon rosszul érintett, mert végre megszületik a babám, és akkor más akarja ellátni? Na nem.

Aztán, mielőtt megbeszéltem volna a férjemmel, hogy szóljon anyukájának, hogy erre semmi szükség (, az anyósomnak csak annyit mondtam, hogy még az messze van...), addigra megszültem, rá egy hétre (28 hetesen, preeclampsya miatt). Így nem volt alkalma feljönni szülés után hozzánk, mert 2 hónapig kórházban volt a kisbabám. De biztos, hogy tapintatosan, de szóltam volna neki, hogy köszönöm szépen, nagyon kedves tőle, hogy gondolt rám, de én szeretnék csak a férjemmel és a kisbabámmal lenni, főleg az első napokon! Ez nekem olyan fura, hogy nem kérem meg és rám tukmálná magát valaki. Persze, ott a másik oldal, az övé, hogy dajkálni szeretné a babát, de ha egyszer ott a kisbabának az anyukája és az apukája, mi mást kívánhatna? Nem arra van szüksége a babának, hogy tökéletesen el legyen látva, nem TÖKÉLETES szülő vagy gondozó kell neki, hanem mosolygós. És valaki, akit érez, hogy ez az anyukám, igen, én őt ismerem, én őbenne bízom, ő az, aki etet és ápol. Fontos, hogy tudja helyre rakni a többi rokont, pl a nagymamát is, de szerintem az első időkben ez a részükről nem is annyira a segítségnyújtásról szólna, hanem az önzésről. LEhet, hogy rosszul érzem, de ők csak dédelgetni akarják azt a babát, a babának viszont az első időkben csak a szülőkre, csöndre, nyugalomra, evésre és alvásra van szüksége, nem arra, hogy kézről kézre járjon, hol ez fürdesse, hol az, hol így, hol úgy...

Bocsánat, hogy elragadtattam magam, de én annyira érzem, amit Te, mármint annyira tudok azonosulni Veled! Bár egy választ és kommentet sem olvastam el, szóval több részletet nem tudok, mint a kérdésed, de mindenféleképpen mondd ki magadból, ha ez Neked kínos és szükségtelen, mert ha ott lesz Anyukád csak azért, hogy ne bántsd meg, Te válsz frusztrálttá és végig ott lesz Benned a dac, és nem lesz jó vége.

A sztori folytatása, hogy anyósom alig 3 év múlva nyugdíjas lesz. Nagyon-nagyon szeretem őt, de nagyon félek, hogy onnantól folyamatosan nálunk akar lenni, és már előre félek, hogy hogy ne bántsam meg, hogy csak 1-1 hétre szeretném, ha jönne, mert mi még csak most vettünk saját házat és szeretnénk végre élvezni, hogy nincsenek körülöttünk, csak mi, a család. Apa, anya és gyerek. És nyugalom... hogy ne osztogassanak tanácsot, mert ő is felnevelte a gyermekeit saját tudása és képessége szerint, és én is szeretném, és én olyan vagyok, hogy eleve mindenről megvan a határozott véleményem, ami a gyereknevelést illeti, (mert én meg pedagógus vagyok),és a kéretlen tanácsokat és belekotnyeleskedéseket annyira rosszul viselem!

Te is ilyen vagy amúgy?

Jó, hogy megvan az önbizalmad, és tudsz mivel érvelni, mondd szerintem Anyukádnak, hogy hogy ne tudnád ellátni a Babát, amikor újszülött osztályon vagy? :)

Remélem, hogy valamit azért tudtam segíteni. Csak hogy lásd, nem vagy egyedül a problémáddal...Minden jót és szép, nyugalmas gyermekágyi-időszakot kívánok Neked és a Családodnak!