Hogy mondjam meg hogy ne bántsam meg?

HÁt ha virágnyelven nem megy, akkor konkrétan.

Próbálhatod azért kedvesen:

"anya, fontos szakasza az életünknek, szeretnénk az első időszakot hármasban tölteni intim kis családi környezetben, ha bármire szükségünk lesz, majd keresünk mi".

Vagy ilyesmi.

Az csak egy sejtésem, hogy eddig sem lehetett vele egyszerű az élet, de az biztos tény, hogy a szülő nők anyukái "szeretnek megkattanni" a szülés környékén, és magukat mindennél fontosabb színben feltüntetni.

Sajnos én is tapasztaltam hasonlót. Mindegyik szülésemnél ez nagyon kiéleződött. Nálunk ez nem arról szólt, hogy nekem, vagy a kis családomnak mire van szüksége, hanem hogy "ő" akarta magát "jól érezni" a sürgő szerepben.

Nálunk sajnos meg is romlott a kapcsolat, mert nem ment a fejébe a dolog. Hiába próbáltam az elején neki is "örömöt szeretni", nem sikerült, ő mindig többet akart, mint ami nekünk belefért...

Az első hetekben hozzánk csak hívásra teheti be bárki is a lábát. Anyósomék hihetetlen jó fejek, ők. pl. a szülés után egy hónapig szabályosan a kilincsre akasztották dobozokban a főtt ételt, de nem jöttek be. "Érdekes módon" őket szívesen is láttuk pár percre, ha úgy jött ki. Nem nyomultak, és ha kértük, hogy menjenek, sértődés nélkül mentek is azonnal. De ez nagyon ritka, én is tudom...

Mondd el neki kerek perec, hogy köszönitek szépen, de nem kell 2 hétre hozzátok költöznie, hiszen ti külön család vagytok és el tudjátok látni a kicsit ti is.

Az a baj, hogy még meg se szültél, de ő már előre nem tiszteli benned az anyát.

Sehogy.Szükséged lesz a segítségére.

Fogadd el.

Jobb neked is és a babádnak is.Na meg a nagymama vágyait hadd élje ki Édesanyád is.