Hogyan mondjam el ezt, hogy ne bántsam meg?

Apukám elment hosszabb időre, és egy jó ismerősét, kedves barátját megkérte arra, hogy segítsen nekem az ő távollétében.

Az a baj, hogy főzött is nekem, csak annyira rosszul sikerült a főztje (vagy csak nekem nem ízlik), hogy nem bírom megenni, egy egész lábos gulyásleves megmaradt. Tudnék én főzni magamra, de ha megkérném, hogy ne jöjjön ide, azzal megbántanám ezt az ismerőst meg aput is. Ezt meg nem szeretném, mert tudom, hogy mind ketten jót akarnak nekem.

Mit mondjak, hogy ne bántsam meg? Az a baj, hogy itt van egy fazék gulyásleves, amit nem tudok megenni, de kidobni is sajnálom. Ráadásul kérte ez az ismerős, hogy a csontokat adjam majd oda a kutyáinak, szóval rájönne, ha kidobnám. Valamit ki kellene találnom, hogy miért nem ettem meg, de úgy, hogy ezzel ne bántsam meg.

Ma is főzni szeretne nekem. Mondhatom azt, hogy sok lett a kaja, és nem bírtam mind megenni. Ez igaz, mert tényleg volt itthon romlandó kajám, amiről ős is tudott, tehát hihető lenne az, hogy sok volt. Csak akkor lehet azt mondja majd, hogy együk meg együtt. :(

Valami ötlet, amivel feljavítható ez a gulyásleves úgy, hogy meg bírjam enni? De már a színe is rossz, nem tudom, hogyan bírom megenni, ha azt mondja, együk meg együtt.