Hogyan tömegközlekedtél terhesen?

ugyanúgy mint nem terhesen, de egyetértek az előttem szólokkal! Az idősebbek előbb átadják a helyüket, mint a fiatalok és sokkal figyelmesebbek is. Nincs különbség lányok és fiúk közt, egyaránt képesek átnézni a terheseken. (tisztelet a nagyon kevés kivételnek!) Pl. történt, hogy szálltam fel a villamosra és elém vágott egy tizenéves srác. Mondjuk annyi volt a "mázlija", hogy a férjem is ott volt és utána kapott, elbeszélgetett vele, hogy nyissa ki a szemét és ne legyen ekkora bunkó.

Nézett egy nagyot, mert nem számított erre a reakcióra, de meghúzta magát.

"Mikor megszültem, eldöntöttem, hogyha megint dolgozni járok, senkinek nem adom át a helyem"

Akik nem adják át a helyüket NEKED, azok bunkók, de te megfogadod, hogy te sem adod át... jó hozzáállás...

hé, 13-as!

Olvasd már tovább, amit írtam!

Szánalmas próbálkozás volt....csak tovább kellett volna olvasni.

Nem a teljes írás után ítélkezünk?????

13askának még:

egyébként hol írtam, hogy bunkók?????

Ezt valszeg te gondolod így!

POnt úgy, mint egyébként, de akkoriban szoktam rá, hogy kézfertőtlenítő folyadékot hordok magamnál és leszállás után mindig jól kezet mosok vele. Lehet, hogy nem sokat ér, de nekem adott egy kis "jobb érzést" :)

Nem mindig, de sokszor átadták a helyet. De voltak kellemetlen (rám zuhant egy kb 130 kilós barom, aki nem kapaszkodott) és vicces (egy kb 100 éves öreglány fennhangon szitkozódva állította fel az összes férfit a villamoson, mert nem adták át nekem a helyet - égtem mint a rongy) sztorik is egyaránt!

Pont akkor lopták el az autónkat, amikor terhes voltam (kb 4 hónapos) így aztán kénytelen voltam BKV-val közlekedni. Annyira még nem látszott, hogy terhes vagyok, inkább csak "jóllakottnak" nézett ki a hasam, így szinte soha nem adták át a helyet, pedig meglehetősen rosszul voltam még.

Idővel, ahogy nőtt a hasam, úgy múltak a rosszullétek, de nem sokan adták át a helyüket. Még olyan is volt, hogy tinik a táskájukkal jól hasbavágtak, mert baromira nem figyeltek oda. Ilyenkor azért ezt nem hagytam szó nélkül...

Általában igyekeztem a végállomáson felszállni, hogy legyen még ülőhely.. próbáltam elkerülni a zsúfolt járatokat/időszakokat. Meg nagyon sokszor elkísért a férjem, ha az ideje engedte.

Nagyon utáltam! Akkor már vagy 10 éve nem jártam BKV-val szinte soha sehova.