Mi a jobb a gyereknek, ha örökbeadják, vagy ha apa nélkül nő fel, viszonylag nehéz körülmények között?

Apa nélkül nő fel!

Lehet,hogy nincs apja,de egy anya aki mindent megtesz a gyerekéért az nagyon fontos!Ha nagy a szeretet akkor a körülmények sem olyan fontosak!

Ha szeretetben nő fel. Ezt megadhatja az anya apa nélkül is, nehezebb körülmények között is, de ugyanígy az örökbefogadó szülő is.

Inkább az a kérdés, hogy az anya képes-e, akarja-e vállalni a feladatot, hogy egyedül neveli, mert ha igen, akkor minden rendben, ha viszont nem érzi magát képesnek erre, jobb, ha örökbe adja.

Ez érdekes számomra: az hogy anyagilag nem tudsz megadni neki mindent és attól tartasz, azt megértem, de hogy attól tartasz, hogy nem tudsz neki kellő mennyiségű szeretetet adni, az nem fér a fejembe. Én úgy hittem, hogy egy egyedülálló anya, ha lehet, még jobban ragaszkodik a gyerekéhez, még jobban szereti. De lehet nekem vannak fura gondolataim.

Azonban ha tényleg így érzed, talán tényleg jobb, ha egy szerető családnak örökbe adod.

Kedves Kérdező! Nem írtál magadról szinte semmit,(hány éves vagy, hogyan élsz ) és nagyon keveset írtál arról, hogy mik azok a körülmények, amelyek miatt megfordult a fejedben az örökbeadás gondolata? Ha az apa veletek lenne, mennyivel volna jobb? Miért nincs veletek?

Így a válaszadók sem igazán tudnak okos tanácsot adni. Persze, hogy mindenek előtt az lenne a jó, ha a kicsit te magad nevelnéd fel, akár az apjával együtt, akár egyedül. De valóban vannak olyan körülmények, amikor az igazi anyai szeretetet az fejezi ki a legjobban, ha egy nő nem "ránt" magával egy gyereket is nyomorba, kilátástalan életbe, rémes kapcsolatba. Van olyan, amikor egy anya akkor szereti igazán és jól a gyerekét, ha lehetőséget ad neki normális, egészséges emberhez méltó életre olyanok segítségével, akiknek nem lehet saját gyereke.

De a kérdésed alapján nem derül ki, hogy veled mi a helyzet.

Hát egy 28 éves nőről már elég nehezen lehet elképzelni, hogy "véletlenül" becsúszik a gyerek. Főleg akkor, ha a "párod"(?) elég egyértelműen kijelentette, hogy neki most még nem kell trónörökös. Köztünk szólva, szerintem később sem fog kelleni, vagy ha igen, akkor nem tőled. Nem vagytok már tinik; gyerekügyben egy nőnek végképp nincs korlátlanul ideje. A te korodban a "később igen", elég furán hangzik egy olyan férfitől, aki állítólag veled képzeli az életét.

Ne haragudj, de nekem így, kicsit sántít ez a történet. Ha te a gyerekhez ragaszkodnál körömszakadtáig, akkor megpróbálnád a saját, és a jog adta lehetőségeid segítségével valahogyan megoldani az életeteket. Attól ugyanis, hogy az apja nem akarja ezt a gyereket, még vannak kötelezettségei vele szemben. És ezeket neked kell(ene) számonkérni, betartatni vele. Ugyanis neked is vannak kötelezettségeid a gyerekeddel szemben, ha már egyedül döntötted el, hogy megfoganjon.

Így kívülállóként nekem teljesen úgy tűnik, hogy hoztál egy rossz döntést; gyerekkel akartál megfogni/magtartani valakit, aki ezt nem akarja. Most pedig igyekszel valami ürügyet találni arra, hogy szabadulj a döntésed következményeitől. Te a jól szituált "párodat" választanád inkább, nem a gyerekedet. Ezért gondokodsz az örökbefogadáson... Amúgy mi az amiben versenyképes lennél, ha nem lennél állapotos?