Hogyan beszéltétek/beszélitek rá az apukát az apás szülésre?

Szia!

A legjobb az, ha beszél egy olyan apukával, aki bent volt.

Nagyon rábeszélni nincs értelme, hosszútávon kihathat a kapcsolatotokra, ha nem önszántából megy be a szülőszobára. Nekem szerencsére hallani sem akart róla, hogy kint maradjon, ha akartam volna, se tudtam volna távol tartani.

Azért nem rossz érv: ha ott voltál amikor készült, akkor legyél ott is, amikor világra jön.

Az én párom irtózik a vértől, a kórházat sem bírja. A terhességem elején azt mondta, hogy ha nem haragszom, akkor ő nem jönne be a szülőszobába. Én elfogadtam a az érveit, nem akartam ráerőltetni a dolgot.

A terhességem alatt amikor tudtam lejártam a védőnői szolgálathoz az előadásokra. Egyszer amikor filmvetítés volt a szülésről, a férjem váratlanul azt mondta, hogy lejönne velem. Mondtam, hogy jöjjön - de nehogy elájuljon! :-)

Végignézte a szülést és utána már ő mondta, hogy mindenképp ott szeretne lenni mellettem.

Csütörtökre vagyok kiírva...

Szia!

Szerintem, ha nem akarja ne erőltesd.

Egyik barátnőm úgy járt, hogy a papa nem akart bemenni, de ő erőltettte. Szülés után megromlott a házassága, már válófélben vannak. Azt mondja, hogy egyszerűen megundorodott a feleségégtől, már el sem tudja képzelni a sex-et vele. Mással annál inkább. A gyermeket imádja!!!!

Előtte "tökéletes" volt a házassága, a picit is mindketten akarták.

Egyszerűen vannak olyan férfiak, akik alkalmatlanok arra, hogy bent legyenek. Ezt meg kell érteni!!

Az én férjem egészségügyben dolgozott, mégis kiküldtem a szülőszobából, mert láttam rajta, hogy nem bírja nézni a szenvedésem (18 órát vajúdtam).

Láttam, hogy tiszta ideg, azt sem tudja, hogy mit csináljon. Jobb volt neki így, utána ő is mondta.

Mindenképpen beszéljetek róla, és arról is, hogy miért nem akar ott lenni!!!

Sok sikert, és könnyű szülést!!:)

Szia!

Az én páromat, minden apuka csak lebeszélte arról, hogy bejöjjön. Én csak annyit kértem tőle, hogy amíg a fájások vannak, addig jöjjön be velem, hogy ne legyek egyedül. Mikor jönnek a tolófájások, pedig menjen ki. Persze bejött és végig ott is maradt velem. Szegénykém 12 órán keresztül nézte, hogy szenvedek. Azt mondta nagyon rossz volt, ő is lebeszélne mást, hogy bemenjen, de, ha lesz még 1 babánk, akkor is be fog jönni velem, ha szeretném. Mondanom sem kell, nekem nagyon sokat jelentett, hogy bent volt velem. Amúgy nem tudom hogy bírtam volna.

Konkrétan rábeszélni, szerintem nem lenne jó ötlet. Ha nagyon nem akarja, nem szabad eröltetni, mert komoly következményei lehetnek. Arra gondolok, hogy ismerőseinknél akkor romlott meg a kapcsolat, mikor az apát zsarolással rávették, hogy legyen bent. Utánna el is váltak. (Mondjuk ez szerintem egy jól működő kapcsolatban nem történt volna meg.)

Nálunk úgy történt, hogy a párom (tipikus férfi) azt mondta, hogy utálja a korházakat, nem akarja nézni, ahogy szenvedek és fél a vér látványától. Nagyon rosszul esett, de azt mondtam, oké majd megoldom egyedül is valahogy. Ahogy múltak a hetek, egyre jobban kötődött a babához, egyre többet jött velem a korházba vizsgálatokra, ultrahangra. Egyre jobban ott akart lenni. Az utolsó hetekben azt mondta, hogy a vajúdás alatt bent lesz, aztán kint vár. A dokinőm erre azt mondta, hogy 20 éves tapasztalat, hogy aki bent van a vajúdásnál, az később sem megy ki. Igaza lett. A párom a végén még a köldökzsinórt is elvágta.