Megtartsam a babát vagy ne?
8 hetes terhes vagyok.A baba apjával 4 éve élek együtt és 2 éve szerettünk volna babát ,de akkor nem jött össze.
Mikor összejött az egy szakítás utáni véletlen volt.
Azért szakítottunk mert megismert egy lányt akivel kölcsönösen vonzódni kezdtek és mivel munkahelyi kapcsolat volt,hát nem járt haza csak aludni.
Én hisztiztem,és végűl elafajultak a dolgok.
Terhességemre az első reakciója az volt h nem az övé és hogy ne tartsam meg.Beleegyeztem h nem tartsuk meg.De akkor ő meggondolta magát valamért.
Hat sok minden szem elott kell tartani ilyenkor!Fel tudod e nevelni egyedul,mennyi idos vagy,az anyagiak stb...
De ha egy ember ilyen hat nem tudom en biztos nem tennem!a multkor volt a tv-ben ha 1 ferfi 1* felrelep az meg megbocsathato mert csak a sex miatt teszi,de ha valaki 1 szemelyel tobbszor talalkozgat azt mar erzelmek fuzik a masikhoz es az mar nem csak sex.
Szoval te tudod,de jol meggondolando!
Jo dontest neked!
Egyedűl félek vállalni,de Ő most már nagyon akarja és imádja és boldog tőle.
Én viszont Nem.
Most is együtt dolgoznak,de sokat jár haza hozzám és nem kell neki a másik állítólag.
Csak én már nem tudok bízni benne.
Nagyon nehéz döntés. Én megtartottam volna, de csak egyedül, nem az apával. Az apát megpróbáltam volna úgy "kezelni", mint elvált apukát, akinek megvannak a jogai, de az apa és én köztem lévő kapcsolatot mindenképpen felfüggesztettem volna. Ne a baba miatt jöjjön vissza, hanem miattam (is). Ennek a bebizonyítása sok idő. Ha be tudja bizonyítani, az jó, és lehettek még boldog család. Viszont sok esetben bebizonyosodott már, hogy a gyermek sajnos nem tud egy megromlott kapcsolatot helyrehozni, végül szétmennek a szülők. De lehettek ti a kivételek, akik erősítik a szabályt.
De mondom, én bevállalnám, hogy egyedül nevelem föl. Nem tudom abba a helyzetbe beleélni magam, hogy egyedül nem merem, és boldogtalanná tesz a terhességem tudata.
Igaza van az előttem válaszolónak. Nagyon sokáig vártál rá, és mi van ha később meg nem lehet....? Jól gondold meg! És az is igaz, h az apát már én is úgy kezelném, akinek joga van a babához, de már nem az én párom. Érzelmek fűzik ahhoz a nőhöz, nincs rá garancia h nem megy hozzá vissza, ha éppen elege lesz abból, h a baba sír vagy kakis, vagy.... stb. Próbáld meg egyedül és aztán lehet h rád is rádtalál a nagy ő, de a babát szerintem se vetesd el, ő már egy Élet, ami most benned dobog és csodás érzés, mikor megmozdul, vagy visszajelez neked...
Üdv.: 26 h. pocis
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!