Megtartsam a babát vagy ne? . Magyarázat lent.

A barátodnak mond el akkor is ha most szakítottatok. Szüleidnek is kénytelen leszel. Ha Barátod és/vagy szüleid melletted vannak megtartanám.

Ha nem akkor is elgondolkodnék rajta. Arról nem beszélve hány kapcsolat/házasság megy szét a baba születése UTÁN. Erre nem alapozhatsz. Hidd el ha egy férfi igazán szeret a babádat is imádni fogja ez a legutolsó akadály hogy egyedül maradsz. Nem fogsz egyedül maradni!

A fősulit bőven be tudod fejezni amiatt ne aggodj! Én is majdnem szülés előtt államvizsgáztam.

Először is meg kell bizonyosodj 100%-ra, valóban várandós vagy-e (terhességi teszt, doki) Ha igen, akkor szólnod kell az apukának is, sztem így korrekt.

Aztán a döntés meghozatalában mindenképp kérd ki szüleid tanácsát, barátaidét is, akik elég jól ismernek téged, de a döntést neked kell meghoznod. Bármi is lesz az, ne bánkódj utólag, hogy mi lett volna ha, örülj annak, ami van. :-) Biztos jól döntesz.

nagyon nehéz eset. Föleg ha szülői segítségre, vagy társra sem támaszkodhatsz. itt értem az anyagiakat is. szerencsére én nem voltam ilyen helyzetben, így csak beleélni tudom magam. először is győződj meg arról, terhes vagy e tényleg, vagy csak valószínű. ha igen, akkor kezdj el gondolkodni. írd le egy papírra a gyerek megtartása melletti, illetve az elleni dolgokat. 23 évesen nem vagy kislány, de abbahagyni az iskolát kár lenne. terhesen munkát keresni és dolgozni, nem egyszerű. viszont, ha a megszakítás mellett döntesz, késöbb számtalanszor visszasírod. főleg ha emiatt nem jön össze egy tervezett baba. de volt rá példa, hogy semmibe beleszült egy gyereket egy leányzó, és a gyereket hibáztatta késöbb az élete miatt. ( merthogy nem sikerült megvalósítania azt, amit tervezett. számtalanszor vágta a fia szemébe, h ha te nem lennél mennyivel jobb és egyszerűbb lett volna minden. lenne házam, jobb munkám... én éreztem magam szarul, mikor ezt egy anya szájából hallottam.)

bárhogy is döntesz, remélem nem bánod meg.

Szia!

23 vagyok én is, ma 25 hetes terhes. Az apukát nem érdekli a baba. Én abbahagytam az egyetemet de nem emiatt, hanem mert már van egy diplomám és az msc fizetős.Elég szerintem ha halasztasz egy évet, utána meg lehet oldani. Az ne érdekeljen, hogy mit gondolnak rólad, mert egyedülálló vagy!!! Másrészt a szüleidnek mondd el nyugodtan, lehet, hogy nem ugrándoznak örömükben de attól még az unokájuk és hidd el támogatni fognak és imádni fogják:)! Arra meg ne is gondolj, hogy "így" nem kellesz senkinek. Szerintem aki gyerekkel elfogad, abban biztos lehetsz legalább, hogy tényleg kellesz neki!!!

Íme az én történetem. Talán segít dönteni.

Én 21 éves voltam, amikor terhes lettem. 2. éves voltam az egyetemen. Óvszer mellett csúszott be. És mivel a menzeszem meg volt mellette, teljesen véletlenül, az éves citológián derült ki, hogy terhes vagyok. De addigra már túl voltam a 12 heten, nem lehetett elvetetni. A srác onnantól nem volt hajlandó megismerni, hogy elmondtam neki. Gyűlöltem magam, és az egész helyzetet. Nem akartam a babát, de már nem volt mit tenni. Akkor is tudtam, és most is úgy gondolom, hogy tönkre tette volna az életem. Ezért megkerestem a helyi gyámügyet, és a "zárt" örökbe adás mellett döntöttem. A babát nem is láttam, a kórházból már a nevelőszülők vitték el. Egy percig nem volt csecsemőotthonban. Ha előbb kiderül, elvetettem volna. A családom nem tud róla. Egy barátnőm volt mellettem végig, illetve a Férjemnek természetesen elmondtam.

Ha nem érzed még magad elég felkészültnek az anyaságra, ne tartsd meg, mert azzal mind a kettőtök életét tönkre teszed. Én annyira gyűlöltem, hogy hasba tudtam volna szúrni magam.

Eltelt 10 év és 28 hetes terhes vagyok. Teljes szívből készülök az anyaságra, biztos anyagi és családi háttérrel, egy olyan Férfi oldalán akinek én vagyok a legfontosabb.

És elég ha csak itt beleolvasol pár hasonló fórumba, láthatod, hogy vannak olyanok, akiknek 1 v. akár 2 abortusz után is gyermeke van. Mindenképp gondold át alaposan. Én úgy gondolom, hogy a leírásod alapján nem állsz még készen. Keress fel egy orvost és mindenképp beszéld meg valakivel a dolgot, hogy ne egyedül csináld végig.

Szia!

Nem hiszem, hogy bármi helyre jönne,ha szólsz a volt barátodnak, ha mégis akkor is csak ideig óráig.

Nem fog emiatt visszatáncolni, de ha mégis az már nem olyan lesz.

Nyilván neked kell eldöntened, hogy készen állsz e egy gyermekre vagy sem.

Én egyedül nem hiszem ,hogy vállalkoznék rá, nem azért mert nem tudnám eltartani vagy felnevelni, hanem mert gyenge lennék hozzá.

Én is akartam gyereket már annyi idősen mint Te, de nem bánom ,hogy akkor nem jött össze. Most 28 vagyok és 99% hogy babát várok, boldog vagyok ,de ugyanakkor bizonytalan rengeteg kérdésem van rengeteg dolog aggaszt pedig rendes munkám van a páromnak is, a szüleink támogatnak minket,van saját lakásunk de mégis aggódom és azt hiszem ez valamilyen szinten normális.Mégis csak felelősséget kell vállalni egy kis emberért, ami még így párosan is nehéz, nemhogy egyedülállóként.

Tehát én csak azt tudom mondani, hogy nagyon nehéz döntés előtt állsz, de minden esetre én is elmondanám a helyedben a szüleidnek és beszélnék azzal a fiúval is. Már csak azért is mert egy abortusz sem két fillér, és mint írtad nincs önálló kereseted és a semmiből előteremteni 35-40 ezret azért nehéz.

Viszont ha megtartod, nem hiszem, hogy bármivel nehezebb lenne neked párt találnod.Az meg , hogy a környezeted mit gondol ne érdekeljen :) Mindenki foglalkozzon csak a saját dolgával.

Off:

15:51-es: Nem volt nehez ezt a dontest meghozni? Szoktal gondolni ra?

Csak azert kerdem, mert kivancsi vagyok. Nem itellek el, helyesebb dontes volt szerintem mint egy abortusz, s szerintem azert eleg nehez lehetett ravenned magad egy ilyen dontesre... Eros no lehetsz...

Hat, kerdezo... nehez helyzetben vagy. Itt az a baj, hogy nem vagy biztos abban, hogy keszen allsz-e az anyasagra...

Tolts el egy delutant egy jatszoteren, ahol sok gyerek van (van amelyik vidam, jokedvu, aranyos, van amelyik hisztizik, sir, toporzekol), s probald meg eldonteni magadban, hogy szeretned-e az anyasag minden kellemes es kellemetlen velejarojat... En ezt tennem a helyedben, ha ilyen allapotban lennek... Ez csak egy tanacs...

(En megtartottam, igaz, en mar 14 eves koromban is ugy ereztem, hogy fel tudnek nevelni egy gyermeket. Most 20 eves vagyok, az apjaval szetmentunk, de eletem egyik legcsodalatosabb ajandeka a Babam lesz... 33 hetes kismama vagyok.)

Remelem kicsit segitettem ezzel a tanaccsal...

Elozo vagyok.

En is egyetemista voltam, elso eves, most halasztok 2 evet...

Anyagiakban anyukamek sokat segitenek(de "oreg" korukban minden segitseget ugyis visszaadok Nekik)

Az emberekkel pedig ne foglalkozz! Ep eszu ember nem megvet amiert babas maradtal, hanem felnez Rad, amiert egyedul elvallaltad, s eleg fiatalon...

Part pedig hidd el, hogy fogsz talalnmi(nekem mar most is lehetne masik, de... khm... nem akarok senkit(meg vissza varom az Apukat, nagyon szeretem... igazabol "se veled-se nelkuled" kapcsolatban vagyunk)... Tarsat hidd el, hogy fogsz talalni! Fiatal vagy, biztos szep is :) egy kisbaba nem akadaly... persze ez csak az en velemenyem.)