Hogyan élik meg a terhességet azok, akiknek emetofóbiájuk van?

Szerintem egy pszihológus meg tudná neked találni a fóbiád kiváltó okát, így talán tudna segíteni is rajta. Tudom milyen rossz ez. Én a sáskákkal vagyok így! Ha csak képen látom, már attól rosszul vagyok, lever a víz és minden bajom van. Az élőről nem is beszélek..

Nem, lány vagyok.

Köszönöm :)

Szia!Nem tudom hogy segít-e az én egyéni tapasztalatom,de leírom.Immár 5 éve szeretnénk babát,nem sikerült és kénytelen voltam kivizsgáltatni magam.Én a tűtől félek rettenetesen,gyerekkoromban sokat voltam beteg és sokszor kaptam injekciót,így szinte megáll a szívem az idegességtől ha ilyet látok.Viszont ezek a hormonvérvételek,az átjárhatósági vizsgálat mind mind olyan hogy bizony tű is volt sokszor.Eljutottam odáig hogy az elején mindig volt kíséretem mert mindig elájultam ilyenkor.De annyira hozzászoktam hogy mostmár mondhatom,meg se kottyan,pedig a hormoninjekció szeptemberben is játszik.Szóval én a gyermek utáni vágyammal ezt az érzést le tudtam küzdeni,mert az sokkal fontosabb,így már kíséret nélkül járok mindenféle vizsgálatokra.Hidd el,ha elég erős vagy sikerülni fog leküzdeni ezt a félelmedet!És erős vagy!!!

Szia. Nem tudom, azóta hogy állsz a dologgal, van-e már babád , de én ugyanebben a helyzetben voltam. Pánikrohamaim voltak buszon, autóban, féltem, hogy felrázza a gyomromat, féltem az evéstől. Aztán elmentem egy kineziológus ismerősömhöz, vele rengeteget beszélgettem, végigmentünk az egész életemen, hogyan és minek a hatására alakulhatott ez ki... és nagyon érdekes dolgokra világított rá. A félelmem enyhült sokat, de még mindig jelen van.... viszont idén márciusban úgy éreztem, babát szeretnék! Ma már 17 hetes terhes vagyok, egyszer sem hánytam, csak émelygés volt néha..... azt meg kibírtam. :) Lehet, hogy véletlenül alakult így, lehet, az agy is befolyásolta a dolgokat, de mára boldog kismama vagyok. Remélem, segítettem a saját példámmal, és te is rászánod magad arra, ami a világon a legcsodálatosabb: a gyermekvállalásra. :)