Hogyan élik meg a terhességet azok, akiknek emetofóbiájuk van?

Szia!

Először szerintem szakembertől kellene segítséget kérni, aki segít leküzdeni vagy enyhíteni a fóbiádat, és ha alakul a dolog, akkor jöhet a terhesség gondolata.

Egy szakembernél jobban senki nem tud neked segíteni.

Sok sikert kívánok!

Nagyon megértelek. Nálam azért nem nevezhető fóbiának a dolog, de én is nagyon utálok hányni, vagy bármit ami ezzel kapcsolatos. Én olyat is hallottam, hogy a terhességnél a hányás pszichés alapon is lehet, pl. ha valaki tudat alatt fél a babavállalástól. Szóval próbálj arra gondolni, hogy mennyire várod a babát, és hogy nálad tuti nem lesz rosszullét. Azt mondják ha az ember a jó dolgokra koncentrál, akkor bevonzza őket az életébe! :)

A hányós vírussal kapcsolatban pedig: lesz annak a gyereknek apja is!!! :) Persze tudom ez főképp az anyukák dolga, de a párod biztos besegít majd ha tudja, hogy milyen problémád van. És Te ettől még tökéletes anyuka leszel!

Egyébként (nekem nem derül ki a kérdésedből) már úton van a baba, vagy még csak tervezitek?

Elmesélek egy sztorit, hátha segít.

Nekem pókfóbiám van. Nem szimplán félek a pókoktól, hanem konkrétan rosszul vagyok tőlük, rettegek tőlük, volt már, hogy el is ájultam, amikor egyszer valaki jó viccnek gondolta, hogy rám dob egyet. Szóval kb úgy vagyok vele, mint te a hányással.

Egyszer egyedül voltam otthon a babámmal, és bekövetkezett a legrosszabb, egy hatalmas, undorító pók mászott a kiságyban, egyenesen a baba arca felé. Egy pillanatig pánikoltam, majd cselekedtem, lepöcköltem a pókot a földre, aztán hoztam a porszívót és megoldottam a dolgot. Utána én is elcsodálkoztam rajta, hogy milyen "bátor" voltam. Szóval sokmindent megváltoztathat az emberben az anyaság.

22:44-es vagyok. Az utolsó válasz szerintem nagyon igaz!!! Sőt igazából azt mondják a terhesség is sok mindent megváltoztat az emberben. Még az is lehet, hogy elmúlna, vagy enyhülne a fóbiád.

Mindenesetre gyűjtsd a bátorságot, mert nagyon megéri. Még a legrosszabb esetben, ha végig szenveded, retteged a terhességed (persze ez kizárt, de biztos lesznek nehéz napok) akkor is megéri, mert ott lesz egy csöppség, akinek Te vagy az anyukája, és mikor a kezedben tartod, az kárpótol mindenért! :)

És hidd el nem csak Apa, hanem az egész családod, barátaid segíteni fognak ha a pici beteg lesz, és már a terhességed alatt is. Ne engedd hogy a fóbiád miatt kimaradjon, vagy később érkezzen az életedbe a legnagyobb csoda a világon.

Nekem van egy 2 éves kisfiam, és ha minden igaz egy 5 hetes borsószem a pocakomban. És a világ minden veszélyével és undorával szembe mennék, ha Róla (Róluk) lenne szó!!! Pedig én is nagyon finnyás vagyok, férjem szerint legalábbis mindenképp! :)

Te is így fogsz érezni! Sok erőt Neked hozzá!

Mi az, hogy nem hallottak róla? Mármint bocsánat, hogy ilyet írok, ez megdöbbent, abszolút szorongásként kezelhető betegség, fóbia, minden fóbiának hasonló a terápiája, ezt nem is értem... Nincs ott egy épkézláb pszichológus?

25 hetes pszichológus kismama

Ó, nagyon sajnálom, hogy ilyen "szakember" került hozzád, és valóban, a magánpraxisok iszonyatos árban vannak. Foglald le magad... Jóég...Esetleg segíthet az is, ha magadat próbálod valahogyan deszenzitizálni, de hát jobb lenne segítséggel.

Amit én a saját példámból tudok írni: bár nekem nincs ilyen erős félelmem ezzel kapcsolatban, de gyűlölöm a hányingert és a hányást - a babavárás alatt ez kijutott nekem az első 16-18 hétben - mégis a terhesség valahogy bennem is felülírta ezt a félelmet. :) Hátha... :))

A pókfóbiás példa nagyon jó, és hidd el, benned is megváltozna ez, ha közben a babára gondolnál, és arra, hogy ez a te első áldozatod érte. :)