Elítélitek a fiatal/tini anyákat?

Amikor én terhes voltam, akkor nagyon sokan megnéztek engem az utcán 27 éves létemre. Eléggé fiatalos kinézetem miatt.

A legviccesebb az volt, amikor az egyik középiskola elé mentem el a nyelviskolánk szóróanyagát osztogatni 7 hónapos terhesen. Úgy néztek rám, leírhatatlan, amilyen megvetéseket kaptam.. ez úgy kb. reggel fél7 és 8 között volt.

Majd fél 9-kor elkezdtem az egyik nyelvtanárunkkal körbejárni az osztályokat, hogy felméréseket végezzünk.

Mikor elkezdtem angolul beszélni hozzájuk és a teszteket odaadni, akkor láttam 1-2 emberen, hogy meglepődött.

Erre mondom azt, hogy a kinézet csak a máz, a belső az, ami az igazi tartalom!

Felesleges ilyen emberekkel foglalkozni. Az a lényeg, hogy ti megbeszéltétek és tudjátok, mit akartok.

Sok boldogságot!

Nem, nem ítélem el őket.

Most egyébként eszembe jutott, hogy amikor szültem, az egyik szobatársam is egy 17 éves lány volt, ő egy nappal később szülte a kislányát. Nagyon sajnáltam, mert pár kórházi dolgozó hihetetlenül pökhendien és bunkón beszélt vele. Szerintem már most határozd el, hogy nem adsz az ilyenekre, mert biztos lesz, aki majd téged is piszkál, de azért kívánom, hogy ne így legyen. Nekem ami nem tetszett abban a lányban, az az volt, hogy eleve arra számított, hogy továbbra is az édesanyja intéz majd mindent otthon náluk (merthogy oda mentek vissza lakni a kisbabával meg a baba apjával, aki szintén 20 volt, mint a te párod), s ezt nem is titkolta. A babagondozásban is noszogatni kellett, de azóta nyilván belejött, legalábbis remélem.

Ó, még engem is megnéznek, pedig én 23 vagyok, sőt, mindenki megkérdezi, hogy hogyan dolgoztuk fel, hogy becsúszott... Nem kellett feldolgozni, ugyanis tervezett baba. Az egyetlen, ami után enyhült a közhangulat, mikor bekerült a kiskönyvembe, hogy a férjem azon a klinikán orvos, és 27 éves. Onnantól senki nem szólt már.

Ez egy ilyen hülye világ, ne törődj ezzel, a saját dolgai fölött hozott döntésekért senki nem ítélhet meg senkit sem. Sok boldogságot Nektek! :)

24 hetes kismama

Ne aggódj ezen. Mindenki azt gondol, amit akar. Én 18 vagyok, és ugyan nem tervezünk még babát, tudjuk, hogy korai. De ha a helyzetedben lennék, nagyon boldog lennék. Én is szedek gyógyszert, de ha véletlenül becsúszna, az itthoni balhé ellenére sem fordulna meg a fejemben, hogy elvetessem. Ahogy látom elég éretten állsz a kérdéshez, miért ne lehetne most babád?:) Én nagyon irigyellek. Ez az első, ami eszembe jut. :)

18/L

őszinte leszek!

egyáltalán nem itélem el, de borzasztó nagy felelőtlenségnek tartom...érdekes h itt mindenki (főleg a tinik) gyógyszer mellett lettek terhesek,mikor ha valaki rendesen szedi az esély kb 1%...

15éves korom óta élek neki életet, sok pasim volt, s mindegyikre azt hittem h ő a nagy ő...a fiú akivel 15-17,5éves korom közt jártam azt hittem h örökre együtt maradunk...persze nem igy történt. s bár drukkolok, de elég kevés esélyt látok rá h együtt is maradsz a mostani szerelmeddel, mert nagyon fiataon jöttetek össze...persze legyetek ti a kivételek kivánom!!!aztán jött nem sokkal rá az igazi, akivel már 10éve együtt vagyok,s a második babánkat várjuk.(a körülöttem lévő batáok-ismerősök között ez is csodaszámba megy h közel 30évesen már 10éves boldog kapcsolatom van..)

visszatérve- ha mégis teherbe estem volna 17évesen, tuti nem tartottam volna meg. nem azért mert nem szerettem volna, mert a világon a legfantasztikusabb dolog édesanyának lenni. de még fiatal voltam, elöttem az élet. egyetem, utazások, kalandok, bulik s még nagyon sok minden. arrol nem is beszélve, hogy suliba jártam 0 jövedelemmel, anyuékkal éltem még(megjegyzem nagyon jó anyagi körülmények között, tehát ez nem lett volna akadály de akkor is, ez nem igy működik szerintem)ahogy irtad a párod is tanul még....

persze ezt most majdnem 30évesen modnom. valószinűleg kislányként 17évesen másképp láttam a világot-s akkor lehet h nem gondolkoztam volna igy, s talán kiverem a dilit h már akkor is megtartom a kicsit stbstb...nem tudom...szerencsére nem igy alakult.

mindettől függetlenül nem itélek el senkit...és sosem néznék megvetően-lenézően egy kismamára sem!

17 éves 39 hetes nagyon boldog kismami vagyok:)

Az én férjem 23 éves. Nekünk is gyógyszer mellett jött a baba, most estin folytatom a gimit, jövőre érettségi aztán még nem tudom merre tovább, sok minden van amit szívesen csinálnék. Ha gondolod írj privátot szívesen beszélgetek veled!:)

Egyébként azt gondolom, hogy nem attól függ, hogy ki hány éves, hanem attól, hogy fejben mennyire érett és hogy áll hozzá.

Én személy szerint egyáltalán nem ítélem el, sőt nagy önfeláldozásnak tartom. Mindenki úgy dönt a saját életéről ahogy akar. Azzal nem kell foglalkozni mit gondolnak mások, azon kívül van aki azért bámul, mert irigykedik. Amelyik tini vállalja a gyerekét és felneveli (nem azon gondolkodik, hogyan tudja örökbe adni /-mivel az abortuszhoz viszont kellően álszent lenne-/ mert még nem kész rá és nem akarja feledni az állását, vagy egyetemét -ami többnyire 20-30-as korosztályra jellemző itt) az előtt csak le a kalappal.

Ez az én véleményem. Boldog babavárást!!! 24éves 17+2hkm