Abortusz? Érvek mellette és ellene? Ki volt már ilyen helyzetben?

Én nagyon fiatalon lettem terhes 17 évesen.Ilyenkor az embernek szó szerint nincs semmilye.A környezetem meggyőzött az abortuszról,és be is jelentkeztem.Ott voltam a kórházban,de a szívem nem engedte,hogy bemenjek a műtőbe így hazamentem.A gyerkőc egy éves korában elhagyott a férjem,így anyuékhoz kellett költöznöm mert nem tudtunk ketten megélni.Majd a fiam két éves lett visszamentem dolgozni(volt munkahelyem),ő bölcsibe.A család segítségével kezdünk egyenesbe jönni,de voltak nagyon nehéz időszakok az életemben.Most 15 éves a nagy fiam és soha nem bántam meg,hogy megszültem,pedig sok mindenről le kellett mondanom.Szerencsére 10 éve megismerkedtem a mostani párommal,akivel 6 éve élünk együtt és van egy közös egy éves babócánk.Én úgy érzem,hogy nekem a nehézségek ellenére jól sikerült az életem.Boldog vagyok,és szeretnék még egy babát!

De ezt egyedül neked kell eldöntened,hogy mire vagy képes!Van-e segítséged?Mert segítség nélkül adósággal egy gyerekkel,szerintem igen nehéz lenne!

Ja és még annyit,hogy a második babót már nagyon akartuk de 2 év próbálkozás orvoshoz járás,műtét stb után inszeminációval lettem terhes!

Remélem jól döntesz és boldog leszel egész életedben!

Szia!

Röviden a történetem... 5 éve elváltam van egy nagylányom 3 évre a válásom után volt az első kapcsolatom azt hittem nem kapkodtam el.Tévedtem!Megfogant a kisbabánk és rájöttem nem tudom leélni az életem a párom mellett.Szakítottunk elég csúnyán.Elgondolkodtam az abortuszon hiszen mit kezdek 2 gyerekkel egyedűl?Eljutottam a bizottságig aztán rájöttem 10 éve vágytam még egy gyermekre és lehet hogy többet nem kapok a sorstól .És mégis itt vagyok és eldobom a gyermekem.Nagy a befolyás hiszen mindenki lebeszélt,hogy milyen nehéz meg mekkora áldozat és ,hogy nem fogom bírni.Meg mit szólnak az emberek????Lehet...Most 39 hetes kismama vagyok.Végigcsinátam a terhességet egyedűl.Úgy ,hogy a nagylányom Apukája is elfordúlt tőlünk a baba miatt nem látogatja a lányomat,tehát most már mindkét gyermekem "Apa" nélkűl maradt.De a nagylányom boldogsága ahogy várja a tesóját és a szeretete mindenért kárpótolt.Volt,hogy sírtam és volt hogy azt hittem nem bírom tovább ,de a gyerekek mindig erőt adtak!!!Most ketten várjuk a nagylányommal a kicsi öcskös érkezését és hidd el senkivel nem cserélnék!!!!!Gondold végig mennyire vagy erős és mennyire szerettél volna még babát.Ami a legfontosabb bizz a megérzéseidben és ne másnak felelj meg!!!!

Sok sikert a jó döntéshez!!!!!

szia! ma lett volna az abortuszom...

igaz, a férjem nem hagyott el, de minden nap reggeltől éjjelig dolgozik, míg én az alig fél éves babánkkal itthon vagyok.

jelzáloghitel, engem vártak vissza a munkahelyre (ami ki tudja meddig lesz így), a négy fal közöttiség (sajna ipartelep mellett lakunk, se játszótér, se barátok)...

és egy nagyon, nagyon pici lakás.

hát észérvek voltak bőven. átrágtuk százszor, bejelentkeztünk az abortuszra, de még aznap este meggondoltuk magunkat. belevágunk. hiszen most is a legnagyobb ajándék az életünkben a fiunk, akkor pedig már ketten lesznek. és lesz testvére, akire mindig számíthat majd.

így mi megtartjuk a babát. de tényleg csak egy hajszálon múlott. azon a bizonyos érzelmi szálon. mert minden észérv ellene szólt.

ha Te is érzed azt a szálat, ne vetesd el.

Szia!

Én is 17 évesen lettem terhes és mi is megtartottuk a párommal(azóta férjemmel).Sajnos 14 hetesen elmentek(ikrek voltak).A mai napig előjön bennem.És hozzá teszem utánna csak 3 év után jött össze a másik babó és most vagyok 15 hetes.A rettegés még mindig bennünk van nehogy megint baj legyen.És hát te is 29 vagy már és azért a későbbiekre is gondolnod kell.Pl. a sógornőmnek 2 éve ment el a babája és azót nem jön nekik össze.Már 33 éves.Fél hogy már nem is lesz babájuk.

Kívánom hogy jó döntést hozz!

Én 19 évese,totál kilátástalan helyzetben estem teherbe. Nem tudtuk,hogy eggyütt maradhatunk e a végéig ( páromnak egy munkahelyi baleset miatt folyamatban van a pere,nem tudni,hogy leültetik e...)azóta egy tárgyalás volt,szeptemberben folytatódik,nem tudni utána hogy lesz..., füdőszoba nélküli albérletben lakunk,egy fizetésből élünk ketten. Jövő hónapban költözünk anyuékhoz,mert ide nem jöhet a Törpe. Persze a Picúrnak már mindene megvan,igaz,vateráról meg teszveszről,de mind csodacsecse,márkás cucc,még légzésfigyelőt is tudtunk venni. Szóval szerintem kilátástalan helyzetből is ki lehet mászni,és rengeteg erőt tud adni egy-egy rúgás,amivel a Pici üzeni,hogy jól van... Szerintem ne vetesd el,én egy percig sem bánom,hogy megtartottam,pedig nehéz terhesség!

Üdv: 29 hetes pocis