Szerintetek jogos a felháborodásom?

szia!

Teljesen megértelek. Én sem szeretem a párom édesanyját. Nekem 4 hónapos a kislányom, de feszt azzal cseszeget, hogy a lábát szorítja a zokni:S meg eljön és mi az első mozdulata? kigombolja a kisnadrágját... Miért kell egy mosolygós gyereken a hibát keresni? Meg sír, mert nyügös és fáradt (ilyenkor csak nekem nyugszik meg) elkezdi rázogatni közben meg ,,jajj de fáj az a poci....nyunyunyu..." JESSZUS! LÁTOTT MÁR POCAKOT FÁJLALÓ GYEREKET?

Viszont ne hagyd magadat!

Én sem teszem. Nem veszek vele össze úton útfélen. De ha ő lehajtogatja a zokniát (így kb 3 mp és lerugdossa) én fogom és szó nélkül visszahajtom.

Amikor itt van ezt kb 5x-6x eljátszuk. Közben a gyerekhez beszélve mondom, hogy ,,jajj megint lerugdostad a zoknit? megfázik a lábad ha ölben felcsúszik a nadrág":D mintha nem láttam volna, hogy ő hajtja le...

De volt már olyan, hogy megérkezett (szerencsére nagyon ritkán jön) és megijedt a gyerek, hogy új arc. Ekkor persze én a gyerekhez: jajj! félsz az idegenektől? itt van anya!....

És bumm csak megsimogattam és meg is nyugodott. utána ahogyan fogtam a fejével belebújt teljesen a mellkasomba és sokáig még ki sem kukucskált:D

Hidd el épp elég ,,bosszú" az, ha simán csak szereted a gyerekedet és ő is imádni fog. Így már lesz egy hő katonád az egész világ ellen;)

Én egyébként nevetve azt mondtam volna: nah persze! az a gyerek akkor olyan is lesz....!:D

ha ő komolyan veszi és megkérdezi, hogy miért és vita alakul ki ezügyben el kell neki magyarázni, hogy szerencsétlen kisbaba 9(majdnem 10) hónapon keresztül csak a te hangodat hallotta, csak a te szívverésedet érezte, csak te tudsz biztonságos táplálékot adni neki. És ha megszületik kis védtelenül még a bőröd illatáről is megismer (hormonok) meg a hangodról és ha a bellkasodra teszed akkor a szívverésedről. Neki a pocakodban most nincs senki más! se apa pláne nem nagyi... És ha megszületik téged fog keresni. Szegény ott lesz kiszolgáltatva a világnak és az egyetlen dolog ami megnyugtatja és ami ismerős, ami az övé az csakis te vagy! Ha nagyon kihoz a sodrodból még azt is a fejéhez vághatod, hogy nem a gyereknek van szüksége a nagymamázásra, hanem a nagymamának az unokázásra!!! De egyébként épp annyi köze van az unokájához mint a fogantatásához...

Ne hagy magadat! De ne te szúrj először! Mivel ő az idősebb...hagyd hogy ő kezdje a vitát:D

űRemélem, h én nem leszek ilyen.

Fiús anyuka vagyok, nekem a múltkor anyósom azt mondta a gyerekre, h egy mihaszna, senkiházi lesz, a sógornőm azt, h tuti drogozni fog, pedig annyi történt, h fáradt volt a gyerek, és hisztizett egy sort.

Sorra megkapom, h az ő gyerekei sosem viselkedtek így, mert ők meg voltak nevelve...

Pedig csak annyiról van szó, h három éves a Törpe, és bizony életkori sajátosság, h néha hisztizik...

A néhát úgy kell érteni, h kb hetente 4-5 alkalom van, és nem földhöz vágja magát, nem üvölt, és nem csapkod, hanem érzelmi hadviselést folytat, sír, zokog, potyognak a könnyei, és közli, h most nagyon haragszom rád:)

Nem is tudom, h mit szólnának hozzá, ha egy temperamentusabb gyereket kapunk ki:)

Jééézusom.

Én valami hasonlóan frappáns választ odanyomtam volna neki. Pl. hogy igen, de a vén szamár nagymama már a sír szélén áll, mégis szüksége lesz az anyjára is...