Titeket nem zavarna, hogy anyós (akivel egyébként nem vagytok túl jó viszonyban) folyamatosan tapogatni és nézni akarja, mennyit nőtt a hasatok, mintha nem hinné el, hogy valóban ott a baba?

Kedves Kérdező!

14:06-os vagyok. Elhiszem, hogy az anyós túlzásba vitt lelkesedése nem lendít a kapcsolatotokon. Első unokája lesz a babátok? Ha igen, talán emiatt sem bír magával, a legtöbb szülő biztos majd' kibújik a bőréből, ha megtudja, hogy érkezik az unoka. Anyukám pl. szintén alig várja, hogy unokázhasson, mégsem "ront rá" a hasamra, amikor találkozunk. Ez szerintem tapintatosság kérdése is, a leendő nagyszülőnek viszont szerintem kutya kötelessége tiszteletben tartani.

Én a bújós, simulós emberek táborát erősítem, de a pocakom az előző két babámnál is, most is tabu, csak a férjem és én nyúlhatunk hozzá. Szerencsére anyósom nem is próbálkozik...

Nálunk az volt a gond, hogy egyáltalán nem örült az anyósom egyik unokájának se, amikor megmondtuk, hogy babát várunk, konkrétan csak vállat vont és annyit mondott, ti tudjátok, mit akartok... A gyerekeket (3 és fél éves kislány, 16 hós kisfiú) alig látja, évente egyszer-kétszer, a fiam gyakorlatilag nem is emlékszik rá. Viszont ha közönség előtt vagyunk, akkor úgy viselkedik, mintha ő lenne a világ legszeretőbb nagymamája. Enyhén szólva pipa voltam, amikor pár hónapja egy lagziban voltunk, ő is ott volt, alighogy megérkeztünk, kikapta a kezemből az akkor még 11 hónapos fiamat és elindult vele, hogy bemutassa mindenkinek. A gyerek meg nézegetett vissza rám és görbült lefelé a szája. Nem akartam anyóspajtival konfliktust élezni, szerencsére a párom látta, hogy ez így nem lesz jó, utánament és visszahozta a gyereket. Másik húzása ugyanazon lagziban: a lányom rajzolgatott a terem sarkában egy kis asztalnál. Nem messze tőle beszélgettünk néhányan, én rendszeresen rápillantottam, de nem aggódtam, mert nagyon jó gyerek, soha nem ment sehova anélkül, hogy szólt volna nekem (ez a mai napig így van). Egyszer csak odanézek, nincs a gyerek (fél perccel azelőtt még ott volt). Kerestük össze-vissza, a férjem talált rá, a nagyanyja kivitte sétálni, azt mondta a gyereknek - akinek volt annyi esze, hogy szólni kell anyának - hogy anya nem fog aggódni, mehet nyugodtan.

Nos, ezek fényében pláne megértelek, kedves kérdező. Az nem zavar, ha nem érdekli a gyerek, de akkor közönség előtt se érdekelje, ha lehet...

Rettentően zavar. Még az is, ha anyám akar tapizni. De egyszer-egyszer hagyom nekik, "hadd örüljenek" :) Folyamatosan tuti nem hagynám. Amúgy is dúl bennem a hormonháború még így a harmadik trimeszterben is, biztos üvöltenék szegényekkel, és azt hiszem ezt sejtik :)

Kitartás, boldog babavárást!

érdekes kérdés.

ugyanis amikor kiderült hogy terhes vagyok

anyósom nem hitte el..

ugyanis amikor bejelentettük hogy mostmár itt az ideje a babának már a másik hónapban teherbe is estem,. egyből sikerült a lányunk amikorra szerettük volna

és azt mondta látni akarja a tesztet,-NEM HITTE EL HOGY POZITÍV

majd ha látszani kezd-EL KELLETT HÍVNOM ULTRAHANGRA HOGY elhiggye tényleg babát várok

egyébként nem engedtem hogy tapizza a hasam, nem mintha akarta volna..

férjem csak jót nevetett az ügyön :)