Ti szóvá tettétek/tennétek?

Nekem egyetlen gonosz nővérrel volt dolgom... Szívesen megtéptem volna! Eleve nem értem, hogy járhatott hosszú műkörmökkel dolgozni, a vakolatszerű smink már csak részletkérdés volt, de nem segített az összhatáson. Ez a nő játszotta meg azt, hogy már többen álltunk az ajtóban a babáinkra várva, de ő még komótosan befejezte a magánbeszélgetését telefonon és lesajnálóan megkérdezte, hogy mit akarunk.

Következő nap sz.rul kötötte be a babámnak az infúziót, én szóltam, hogy szerintem nem oké, hogy a pici vére folyik vissza a csőbe, és ne akarja tudni mit csinálok, ha a hülyesége miatt baja lesz a bébimnek (talán méteres műkörmök nélkül sikerült volna jobban bekötni azt a fránya infúziót, nem ?! )

Persze ezután még bosszút is próbált állni... Mennem kellett etetni a kicsit, nem lehetett velem 2 éjszakát, és a jófej nővérkék mindig bejöttek, szóltak, hogy sír a baba, biztos már éhes, ha aludtam fel is keltettek. Na ez a gonosz nő meg nem szólt, én mentem be pár óra múlva, hogy szerintem már idő van, mert már a bokámon folyik a tej. Erre közölte, hogy ő bizony nem bírt felkelteni úgy aludtam oO. Csak ott sántított a dolog, hogy egy másik anyukával beszélgettünk végig kinn a folyosón, és bizony ki nem lépett a nővérszobából. De csak annyit mondtam, hogy szerintem akkor nem nálam járt, mert én itt kinn üldögéltem :)))

A többiek egyébként maximálisan kedvesek és türelmesek voltak, nekik nagyon hálás is vagyok a mai napig minden segítségért!

Már a lábadozóban volt a koraszülött gyermekem, egyébként másfél hónapja az intenzíven, aztán a posztintenzíven. Ebben a kórházban már lehetett szoptatni, volt olyan nővérke, aki segített fürdetni is a babát (1 kilóval született a kisfiam, itt, 4 hetesen foghattam meg először 1300 grammosan, kb 3 hétre rá már segíthettem fürdetni is).

Volt egy nővér, aki egyébként is nagyon nyers volt mindig, és totál hangulatember, ha a családjában történt valami, ami őt felháborította, akkor velünk bunkózott és rajtunk vezette le a feszültséget. Ha meg jó kedve volt, akkor madarat lehetett vele fogatni. Sajnos az 5 ott eltöltött hét alatt volt időm megismerni az osztály minden apró szegletét és dolgozóját, bentfekvő is voltam.

Szóval, bejárhattunk szoptatni 3 óránként, általában éjszaka is, ilyenkor nem kellett szondán át adni a babáknak a tejcsit. (Amivel egyébként az ő munkájukat is könnyítettük.)

Egyik éjjel fél 10-re mentem volna be a kisfiamhoz, és majdnem hogy közölte a nővér, hogy takarodjak a **csába, persze nem ezekkel a szavakkal de a stílus az stimmel. Mert ne gondoljam már, hogy őnekik nincs munkájuk, és ne zavarjam már őket! Ne gondoljam, hogy én oda csak úgy ki-be járkálhatok, amikor a kedvem tartja. Majd ő szól, ha mehetek, most fontos dolga van. (MAjd a későbbiekben kifejtem, mi volt ez a fontos dolog.)

Hát, elbőgtem magam. Baromira szarul esett, hogy kiküldött, mert minden nap bejártam etetni a fiamat, csak ő most pont éjszakás volt, és pont volt valami problémája, és elhajtott, hogy ne szoptassak most. Igazából nem is értettem. De nagyon rosszul esett, elsírtam magam és kimentem a szobámba. Utánam jött egy fél óra múlva, és bocsánatot kért. Én pedig elmondtam neki, hogy 7 hete az intenzíven van a fiam, (ő hogy érezne? Egy csomó tök aranyos nővér meg mondta sokszor, hogy ők nem tudnák ilyen erősen végigcsinálni) örülök, hogy tud szopizni, és tudja ő is, hogy sír, amikor nem kap időben enni, és nem hiszem, hogy zavartam volna a munkáját (amúgy az asztalnál ült és pletykázott, amikor bementem) azzal, hogy megetetem a gyereket. Onnantól kezdve normálisabb volt. Normál esetben erős vagyok és nem bőgök, végig csináltam a 9 hetet bátran és erősen, de kikényszerítette belőlem. Sajnos ez akkor tetőzött be, mert volt már pár ilyen kedves beszólása (pl. amikor ott voltam tőle 2-3 méterre, amikor valakinek mondta RÁM, hogy nem igaz, hogy ilyen értetlenek ezek a kismamák. (És amúgy nem én voltam akkor sem értetlen, hanem ő, de mindegy...)

Szóval ha nagyon megbántanak, azt meg kell mondani, de ha két-három napot lettem volna csak a babámmal kórházban és csak apró parasztbombácskákat kaptam volna, akkor nem érdekelt volna.

Lehet, hogy alacsony a fizetésük, de én tanítónő vagyok, és az enyém is kevesebb, mint pl. egy utcaseprőé (, bár senkit nem szeretnék degradálni), de tegyük a szívünkre a kezünket, ebben az országban a vezetőkön kívül kinek magas a bére? Akkor én is legyek bunkó a bunkó nővér gyerekével, mert nem fizetik meg a munkámat? ...