Ha nem tudom befizetni az abortuszos csekket a műtét napjáig, akkor mi a teendő?

Nem véletlenül van meghatározva, hogy egy magzatot meddig lehet elvetetni. Mert addig még nem fejlődött ki a tudata és a teste. Ne hasonlítsátok már össze egy csíra és egy megszületett csecsemő "megölését." A nők önrendelkezési joga fontosabb, mint egy öntudatlan csíra, sejthalmaz élete. Arról nem is beszélve, hogy a mai világban az a bűnös, aki egyáltalán gyereket segít át az anyagi világba.

Van egy olyan sejtésem, hogy a legelső, "meggyőző" kommenteket mind két-három ember írta. Nincs jobb dolgotok ennél? Ha gyerekeken akartok segíteni, akkor menjetek szociális munkásnak, rengeteg családban ütik-verik a gyereket, mentsétek meg azokat!

És legközelebb a kérdező kérdésére feleljetek, ne hegyibeszédet tartsatok.

"Mert addig még nem fejlődött ki a tudata és a teste."

Nem. Azért van addig meghatározva, mert a politikusok a könnyebb ellenállás irányába haladva hozzásimulnak a társadalmunkat jellemző erkölcsi fertőhöz, iránymutatás helyett. Egy 8 hetes is már teljesen kifejlett. És a magztat nem része a nő testének! Igen, kb. hárman próbáltuk lebeszélni. A szociális munkásokat meg ne keverd ide, a megszületett gyerekeknek legalább a LEGALAPVETŐBB emberi jogát, az élethez való jogukat nem sértik meg! A mienkehez hasonló tudata pedig egy újszülöttnek sincs!

"Sajnálattal kell közölnöm, hogy nem sikerült lebeszélnetek."

Még akár ott is meggondolhatod magad...

"Az egyik kedves hozzászóló helyesen fogalmazott. Arra nem fogom bevállalni, hogy majd lesz valahogy."

Ki kell ábrándítsalak:MINDEN gyereket erre vállalnak. A világ kiszámíthatatlan, és SENKI nem tudhatja, hogy mi lesz 20 év múlva. Megölnéd a 8, 5 hónapost, ha most hirtelen összedőlne a ház földrengésben? És mondanád, hogy erről az beszéljen csak le, aki segít anyagilag? Ugye, hogy nem... Értsd már meg a lényeget: SEMMI nem indokolja, hogy életkor alapján különbséget tegyél gyermekeid között.

"És ha majd esetleg akkor nem sikerül, akkor majd én elszámolok a lelkiismeretemmel, hogy lehetett volna..."

Nem fogsz tudni, hidd el.

"De ez már az én dolgom, és az én problémám lesz."

Meg a gyermekednek, akinek JOGA LETT VOLNA ÉLNI. Egyébként tényleg a Te problémád lesz, csak majd jusson eszedbe, hogy páran megpróbáltunk lebeszélni.

"Köszönöm azoknak, akik valamennyire "mellettem állnak"."

Hidd el , az is melletted áll, aki le akar beszélni. Érthető, hogy Te nem így érzed, de hidd el, nem bántani akarunk. Épp azt mondjuk, hogy Te sokkal erősebb vagy, és sokkal többre vagy méltó, csak ÁLLJ MÁR ÍGY HOZZÁ.

"És itt nem az abortusz támogatásáról van szó!!!"

Mert miről van szó? A morális hozzáállásról van szó.

"Hanem egy ésszerű döntésről."

Minden abortuszra menő nő el tudja magyarázni, hogy miért volt ésszerű. Az ember szereti igazolni magát.

"Aki meg akar tenni valamit talál rá módot, aki nem, az talál rá kifogást." Röviden ennyi.

A gyereknek joga van élni, ha megtartanád és pár év múlva ott rohangálna, akkor nem csinálnád vissza. Ha nincs más út, mert van olyan, és úgy érzed, hogy végig tudod csinálni, akkor ezt kell tenned. A döntés a tiéd és a párodé.

Illetve a kis életé, aki hozzátok szeretett volna születni, vagy nem ... Nem tudni mi van a sorsában.

Egyébként itt nincs senki ellened vagy melletted, vélemények hangzottak el. A tiéd is egy. Vagy kiállsz majd mellette vagy nem, idővel kiderül. Sok szerencsét bármi is lesz.

Ha már ennyire tisztában van minden abortusz ellenes a dologgal, hadd vilagosítsam fel őket, h csak a 12. héttől lehet beszélni magzatról, és egyáltalán nem a kicsinyített másunk, mert a 3. hónaptól kezd emberformája lenni...

Üdv. : egy biológia tanár

Igazatok van, de a kérdezőt is értem. 4 éves, 6 hónapos egészséges lányaim vannak és spirálom. Ám, ha teherbe esnék, nem tartanám meg. Az indokaimat csak én érthetem. Közel 40 éves vagyok, lakáshitelem, a második terhességemnél is rezgett a léc, rettegtem végig, a gyerekemért. Igazságos e az, ha bármelyik gyermekemnek nélkülöznie kell alapvető dolgokat, hogy az én lelkem patyolat legyen? Jogom van e egy (esetlegesen) sérült gyereket a két nagyra "ráhagyni" mert ugye ennek az esélye is meg van.

Szóval, nem akarok én ebbe mélyen bele menni, de gondolkozzatok el azon, hogy adtok e valaha is jótanácson kívül bármit is ennek a meg nem született babának? Mondjuk pelenkát, ételt, orvosságot, vajon hozzá járultok e az iskoláztatásához valaha is?????????????

Erre van egy csúnya, ám igaz mondás: könnyű a más f*****l a csalánt verni... Egyébként elnézést kérek!

Sziasztok!

Sajnos,hasonló helyzetben vagyok!

Szombaton este szembesültem a ténnyel: 2-3 hetes terhes vagyok! A párom először leírhatatlanul boldog volt, majd rá pár órára már csak az abortuszra tudott és azóta is csak arra tud gondolni! Én nem szeretném elvetetni, de egyedül nem tudom nevelni anyagi okok miatt!

Adjam állami gondozásba és akkor nem gyilkosnak hívnak,hanem lelketlennek?

Hello!

A kérdésre nem tudok válaszolni, de (bocsánat) egy kicsit folytatnám a témát, amit nagyon feszegettek.

Én megértem, ha valaki el akarja vetetni, de én személy szerint ellenzem. A legnagyobb gond, hogy én is mondhatnám, hogy e "ne vetesd el, majd lesz valahogy", de mint külső szemlélő nem tudom a körülményeket. Van olyan körülmény, amikor lehet tényleg ez ehet csak a megoldás. Én személy szerint ha ilyen helyzetbe kerülnék megpróbálnék keresni először is olyan egy olyan párt, akiknek nem lehet gyerekük, de nagyon szeretnének, és a gyermeknek nem kéne nélkülöznie, az utolsó pillanatig ezzel próbálkoznék. És hogy az abortusz mellett döntenék-e? Fogalmam sincs, lehet inkább intézetbe adnám, lehet az abortusz mellett döntenék, de remélem nekem ezt soha nem kell megtudnom. És tényleg minden nőnek szíve joga ezt eldönteni-e, és neki kell majd elszámolnia ezzel, de én akkor is ellenzem, de még egyszer kiemelem én megértem mindkét választást.

És még egyszer bocsánat, hogy tovább húztam a témát.

És a kérdezőnek nagyon sok kitartást kívánok bármelyik lehetőséget választja.