Hogy mondjam el, hogy 3-4 hetes terhes vagyok?

Nah, hát akkor elmondom/leírom, hogy én hogyan közöltem a párommal a terhességet (igaz, mi megtartottuk). Mivel nem terveztük (de nem is tettünk ellene, hogy ne legyen), ezért én is kicsit aggódtam, hogy mit fog hozzá szólni. Persze, ő már akart gyereket, meg én is, csak még az időzítés nem volt jó, főleg anyagilag. De aztán mégiscsak ott volt az a pozitív teszt...

Mikor hazajött a munkából, leültettem és egyszerűen odaadtam neki a tesztet. Nézett is rám bambán, hogy ez mi, aztán elmondtam neki. Mondtam, hogy tudom, hogy nem jó az időzítés, mert én épp külföldre készültem menni dolgozni, és hogy most mi legyen, de mondta, hogy mindenképp szeretné, ha megtartanánk, aztán majd az anyagiak is megoldódnak.

Nem bántam meg, hogy így döntöttem, mikor megláttam az ultrahangon ficánkolni, még el is sírtam magam.

Ha mindketten tudjátok, hogy nem tudjátok/akarjátok vállalni, akkor ez később sem lehet probléma. De ha látod majd rajta, hogy esetleg elgondolkodik, milyen lenne apukának lenni, akkor neked is el kell majd gondolkodni. Nem egy perc alatt kell eldöntenetek, hogy mi legyen, ez egy jó pár napos beszélgetés lesz, szerintem. Tényleg, nehogy utólag megbánjátok!

NAgyon golndold át mit csinálsz, tökéletesen megértem minden nő érzését amikor még nem akar babát. Én 24 leszek hamarosan, egész életemben arra vártam, hogy szertő férfitől egy-két hónap örömteli várakozás után közös babánkat várhassuk. hát nem így lett. persze a tervben benne volt hogy mindkettőnkenk jó állása legyen, házzal anyagiakkal renben legyünk. Többek között ez sincs meg. januárban éreztem azokat a fura érzéseket amiket a terhesség előjelének mondanak, 5én csináltam az első tesztemet a párom a másik szobában borotválkozott, hát egyértelműen +, és számomra ez a ragyogó pillanat egy cseppet sem volt ragyogó, mire a wc ből kiértem már patakokban folytak a könnyeim, letagadni sem tudta, a párom egy órát ült a nappaliban velem szemben szótlanul. Ő is fiatal, kezdő munkahalyen , alakulóban a karrier. Én most diplomázom egy hónap múlva, de állásom van szerencsére. Nyakunkban 20 milliós hitel, és előttünk lett volna a kettesben töltött nyaralások stb. de úgy döntöttünk megtartjuk, szeretjuk egymást, és együtt mindent megoldunk, a várakozás néha stresszes, néha aggüdós de azért örömteli, de szerncsére minkettőnk szüleire számíthatunk.

Csak azért írtam le, mert van akinek erőt ad a döntés meghazatalában egy másik ember esete. Én imádom a babónkat, és az az édes pasi aki eddig a párom volt lassan megérik a feladatra, beszélgetnek, kopognak ki be a pocakba, és nagyon várja ő is. A te párod 29 éves nem azt mondom öreg de lassan apakorban van. És mégegy, a babátok titeket választott, azt akarta hogy ti legyetek a szerető szülei és vigyázzatok rá. De ha nem érzed magad elég erősnek, hogy felneveld, és úgy érzed rosszat tennél vele ha megszületne, akkor ne. Mindenképpen beszélj a pároddal, könnyű ugy véleményt mondani egy babáról hogy nincs konkrét "esemény". lehet, hogy úgy gondolja majd, hogy 9 hónap alatt még minden megoldódhat. Mi is így gondoltuk és a dolgaink egyre jobban alakulnak. Nehéz döntés de ne várj sokáig, egy két hét és már elkezd dobogni a szíve. Kitartást.

Szia! Én a saját példámat tudom felhozni neked példának! Nekem tavaj volt egy terhességem amit nem terveztünk a pasimmal, és én is úgy voltam vele hogy nem tudtam hogyan álljak elé! Sajnos elég stresszes munkahelye van, és nehezen tudok néha vele szót érteni mikor hazahozza a problémáját! Egyszer mikor szabadnapos volt leültünk és elkezdtem pedzegetni a gyermek dolgot, hogy mit szolns hozzá ha egyszer lenne egy közös babánk, amire Ő annyit felelt hogy elöször biztos megdöbbenne, majd elgondolkodna hogy "Apa" lesz de még nem tudja! Egésznap ez volt a téma, és nem gondolta hogy én már terhes vagyok! De nem igy lett. Este amikor elcsendesedtünk adtam neki egy Kis dobozt, amiben benne

volt egy pár kiscipő, és a teszt! Amikor kibontotta a dobozt könnybe lábadt a szeme, felkapott és futott velem egy kört a lakásban örömében! Aztán mikor elmentem uh-rá, jött velem, és látta ahogy pulzált a kicsi szive a babánknak, de nem volt hosszú az öröm mert a 9. héten elvetéltem és a korházban a műtétem után ott zokogott az ágyam mellett hogy nem vigyáztunk rá kellő képpen, de majd a következőre jobban vigyázunk mindketten! Azóta eltelt 10 hónap és hiába várjuk nem jön, pedig nálunk aztán igazán jó helye lenne, nem úgy mint ott ahol már van 6 másik Gyerek!!! Szóval gondold meg mit teszek, mert ismerek olyat is, aminek az első terhessége abortusszal végződött, és soha többet nem lehet neki sajátja, csak ha örökbe fogad! Bocsi ha hosszú lett!

Szia!Én nem itélkezem,h jol döntesz e,mindenki ugy alakitja az életét ahogy akarja.

Én is valami hasonlo cipöben jártam mint te.18évesen kiderült h terhes vagyok,mire megtudtam párom már visszament külföldre dolgozni.Nekem ö volt az elsö akit felhivtam,és már mikor sejtettem h baba van a dologban elmeséltem neki,és ö biztatott h nem lesz baj.De "baj" lett,amit már vissza nem csinálnék:)

Ö (27 éves amugy) egyszer sem mondta h vetessem el,pedig pont mielött kiment este szobajött h mi lesz ha becsuszott...(megéreztem)...és eléggé tiltakozott,de mikor megtudta rámbizta a döntést.És megtartottam.Otthagytam az egyetemet egy kis idöre(vagy végleg:S),fizikus lehettem vna ami az álmom (volt).

Házunk sincs,de anyukám nagyon segitökész,náluk lakom,párom meg nagyon keveset van itthon de mikor itthon van nálunk lakunk.Ö dolgozik kinn,én itthon várom a kisfiunkat.

Amugy igaz amit elöttem irtak.ha meghalloda szivhangját...azt ne várd meg!!Én az elsö ultrahangon majdnem sirtam a szivhang hallatán az örömtöl,pedig nem tervezett baba volt.

Kitartás,és mindenképp mond el neki.Szerintem várd meg a reakcioját és utána dönts!!Ha végszükség esetén vetesd el!Egy babánál nincs szebb ajándék az életben:)

Sok sikert!

28 hetes km

Te nem tudnál hazajönni pár évre?Párod maradna dolgozni.

Szerintem a külön töltött idő segitett neki, és már fel tudj fogni, mit is számitasz neki.Ezért is békült ki veled.

Hidd el melletted lesz, hisz szeret téged.Ha nem igy lenne, nem is "ment" volna vissza ebbe a kapcsolatba.