Mit tennétek a helyemben?
26+3 hetes terhes vagyok. Van egy 2 éves kislányom. Anyámékkal lenne a probléma: májusban amikor megtudtam, hogy várandós vagyok (a lányom vitte oda anyámnak az ultrahangos képet és közben mondogatta, hogy "tesóm, tesóm". Anyám 2 mp-ig nézte a képet majd lerakta maga mellé és elindult haza. Megkérdeztem tőle, hogy nem is örülsz mire ő "Minek örüljek az se biztos, hogy megmarad?!") elmondtam anyáméknak és apámnak szó szerint nem örültek neki. Pedig van saját házunk, 26 éves vagyok,dolgozunk, házasok vagyunk, szépen élünk és mindkét gyerek tervezett volt (tehát nem nekik kell eltartani, vagy segíteni bár miben). Hiába laknak 1 utcányira (max 5 perc séta) nem érdeklődnek sem a lányomról, sem a piciről (nem akarnak vigyázni a lányomra ameddig a havi 1 orvosi vizsgálatra elmegyek, a barátaimra viszont számíthatok). Szó szerint ki vagyunk onnan tiltva, pedig semmi rosszat nem tettünk. Mindenkivel rosszban vannak a családban (az öcsémmel, anyám apukájával aki ott él, anyám öccsével - velük én nagyon jó szeretetteljes viszony tartok fent, folyamatosan érdeklődnek a babaáról és a lányomról is.
Ti ezek után ha megszületik januárban a kisfiam küldenétek egy sms-t, hogy megszületett vagy fájjon csak nekik, hogy egy 20. embertől tudják csak meg?
válasza:Basszus! Nem semmi "anyák" vannak. Nagyon rossz lehet, hogy ilyen. Szerintem egyáltalán ne foglalkozz vele, én nem is írnék SMS-t sem, ha megszületik a pici. Inkább írd meg majd ide nekünk, hidd el, mi örülni fogunk. Jó egészséget nektek!
36+2 hkm
válasza:Azt hiszem már én si oyvastama történetedet, amikor a húúgodról írtál, hogy mit tehetnél...a gyámügy nem tudott segíteni?
én küldenék sms-tz de azt a 30 forintot sem szívesen adnám ki rá, mert nem érdemlik, de nem alacsonyodnék hozzájuk, még avégén azt híresztelik, hogy Ti nem szóltatok nekik, ami igaz is lenne, nem azért mert fontos mit gondolnak mások, hanem nem adnék támadási felületet.
Sajnálom a húgodat, és igazéból a helyzetet:(
szomorú, h van ilyen
viszont Te lehetsz boldog nélkülük is!
így legyen
Felhívtam a gyámügyet ott azt mondták, hogy inkább egy ott lakónak kellene bemenni és elmesélni mindent. Az öcsém fog bemenni és többféle lehetőség van arra, hogy a kicsinek jobb legyen. Első körben kirendelnének valakit aki folyamatosan ellenőrizni őket. Legrosszabb esetben gyorsított bírósági eljárásban kiemelik a családból és egy befogadó rokonnál helyeznék el. Már szerencsére járni tud egyedül úgy ahogy, de eléggé érdekesen néz ki a lába járás közben. Szerintem 100%, hogy valami nem stimmel. Eldöntöttem, hogy nem fogok sms-t sem írni. Tegnap délután segítettünk költözni az öcsémnek (illetve én nem nyúlhattam semmihez, így csak néztem), és hiába volt kint anyám rá se kérdezett a babára csak álszent módon puszilgatta a lányomat. Erre mi szükség amikor hónapokig le se na inkább nem írom le. A nagybátyáméknak (anyám öccsének) is most lesz gyermeke (1 hónappal idősebb az én kisfiamnál) és még csak el se mondta a nővérének. Szóval csak magunkkal fogok foglalkozni illetve azokkal akiknek számítunk. Nem fecsérlem az időmet felesleges emberekre. Nagyon szépen köszönöm a válaszokat és a jókívánságokat!
Nektek is minden jót, sok boldogságot. És természetesen könnyű szülést és egészséges babát kívánok! :)
válasza:Tegnap 12:49-es vagyok. Köszönöm a jókívánságokat, és is januárban fogok szülni. :)
Szorítok értetek, mert tudom, hogy milyen nehéz megbékélni azzal, ha az ember családja ilyen, és minden jóindulat ellenére becsapják az ajtót előtte. Tényleg nem szabad foglalkozni velük, sokkal több fájdalmat okoz, ha olyan szekér után futunk, ami nem vesz fel. Én 30 évig küzdöttem a nagymamám szeretetéért (anyukám születése óta, de nevelőszülőknek adták, és csak akkor vették megint magukhoz, amikor már tudott dolgozni, szenet lapátolni, stb.) Szóval a magam részéről 30 év után megkaptam, hogy látni se akarnak, ha úgy tetszik, kitagadnak a családból. Mindezt úgy kaptam a képembe, hogy tanárnőként, példás saját családdal élek; a nagyapám viszont alkoholista, a nagyanyám csak magával foglalkozik meg a kedvenc lányával. Korábban kellett volna megszakítani a kapcsolatot, és kevésbé küzdeni értük, mert így csak fájdalmasabb, és a lényeg nagyjából ugyanaz. Az anyósom és apósom ugyanez pepitában.
Sok erőt kívánok, hogy tényleg nagyon boldogok legyetek, a saját kis családotokkal és a születendő kisbabával!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!