Mit tennétek a helyemben?

Köszönöm szépen a válaszokat és a jó kívánságokat!

Igazából igen ilyen háttérrel nőttem fel, az öcsém és én szó szerint örömünkben ugráltunk amikor megtudtuk, hogy apánk "hosszú útra megy" (kamionozott és Olaszországba,Angliába, Németországba ment) ez 1 hét biztos nyugalmat jelentett nekünk. Ha hazajött folyton csak számon kért minket, de soha semmiben nem segített (az ő eszével nem is tudott volna). Én azért nem lettem ilyen (és az öcsém sem bár neki még nincs saját családja), mert tudtam, hogy milyen rossz ebben élni -bár nem éheztünk, de a lelki terror borzasztóan rossz volt- és nem akartam, hogy a gyermekeim így nőjenek fel. Ezt elhatároztam már kis koromban és azóta is tartom. Anyám meg az évek során süllyedt egyre mélyebbre. 2006-ban elvetettek egy babát kb a 11 héten mondván 42 évesen már eléggé öregek egy babához. Aztán 2010 februárjában egy reggelen felhívott anyám azzal, hogy terhes. Első kérdésem az volt, hogy mennyi idős terhes. Mire ő úgy kb 7-8 hónapos (titkolta mindenki előtt csak faterom tudott róla). Azt hittem lefordulok a székről. Évek óta kövér volt így nem látszott semmi. Közölte továbbá, hogy ezzel a terhességgel soha még egy ultrahangon vagy vérvételen sem volt. Tehát orvos, védőnő nem látta. Én könyörögtem egy 4D-s ultrahang vezetőjének, hogy vizsgálja meg, egy fél óra rábeszélés után belement. Saját szememmel láttam és a családtagok is, hogy végig itta (sör, whisky stb) és dohányozta a terhességét. Aztán 2010. márciusában már meg is született a húgom, akinek látszólag semmi baja nem volt. Nem foglalkoznak vele egész nap az ágyában van és be van kapcsolva neki a tv. Másfél éves létére egyedül járni sem tud (mivel le van szorítva az élettere). Mivel a kis lányom 8 és fél hónappal idősebb a húgomnál azt is látom, hogy a húgom szellemileg is le van maradva a nem foglalkozástól. Akkor tiltottak ki onnan amikor szép nyugodtan, higgadtan elmondtam, hogy a gyerek érdekében vigyék el orvoshoz. Ekkor jött a balhé, hogy az ő gyerekük nem beteg és ne szóljak bele. Holott én egy szóval nem mondtam, hogy beteg csak megnyugtatás képen vigyék el. Azóta van a haragszom rád. A lányomnak az öcsémmel küldték át a névnapi és szülinapi ajándékot, de az öcsém közölte, hogy ő nem postás ezért rá is megharagudtak. Ő ma költözik el otthonról. Szóval ilyenek ők ezért is voltam dilemmában, hogy vajon ér e ennyit ez az egész. Ér e annyit, hogy a gyermekeim egy hazug képet lássanak, mert a lányommal aztán nagyon nyájasak tudnak lenni ha összefutunk amikor a nagypapámat látogatjuk meg (amúgy egyből amikor átmegyünk rohannak be a házba és bezárják az ajtót)?! Nem mondom, hogy vele is szemétkedjenek, mert az már mindennek a teteje lenne, de ez az álszent "de hiányoztál" mondtatok igazán nem hiányoznak. Én soha nem leszek ilyen a terhességeim alatt soha nem ittam szó szerint egy kortyot sem (az esküvőmet kivéve amikor a házasságkötéskor egy fél kortyot lenyeltem a pezsgőből, de aztán semmi). Mondjuk amúgy sem szoktam inni és nem is dohányzom.

Kedves ma 11:06-os válaszoló!

Őszintén sajnálom, hogy édesanyád ennyire megkeseredett és rosszindulatú. Én is számon kértem az enyémen, hogy mire volt jó, hogy azt mondta "ne örüljek az se biztos, hogy megmarad!". Erre az volt a válasz, hogy ő jó anya és csak felvilágosított, hogy nem biztos, hogy ki tudom hordani (mindezt ne tudnám 26 évesen egy terhesség után) ekkor megelégeltem a dolgot és a köszönés után leraktam a telefont. Mivel igen sajnos benne van a dologban ez is, ennek ellenére javíts ki ha tévedek, de nem bátorítani szokták ilyenkor a várandós anyukát, hogy ne aggódj nem lesz semmi gond stb?! Az én barátaim és normális hozzátartozóim ezt tették. Minden nap hívtak (hívnak) és érdeklődnek, hogy mi van (mondjuk akkor is ha nem várok babát).

Ha édesanyád nem is, de én tiszta szívemből kívánom, hogy egészséges gyönyörű kisbabád szülessen!

Könnyű szülést kívánok!

Kedves ma 12:49 válaszoló!

Igen én írtam ezekről a dolgokról.

Mi sem mondtuk el anyósoméknak, hiszen a 2009. júliusában született lányomra se volta kíváncsiak. Még egy levelet se küldött, hogy jó egészséget vagy boldog szülinapot. Ruhát játékot meg még úgy sem. Sőt ott tesz keresztbe ahol tud. Ezért is kértem a férjemet, hogy ne mondja el nekik teljesen felesleges. Ő megértette és tiszteletben tartotta a kérésemet. Tényleg csak a gyermekeimnek és a férjemnek élek aki nyomokban sem hasonlít apámra (úgy kell könyörögni neki, hogy a vendégség után maradt 1 bontatlan sört legyen szíves tüntesse el. 2 hétig könyörögtem neki majd inkább felbontottam, hátha az segít. 3 nap alatt nyalogatta el, de szerintem inkább kiöntötte a lefolyóba amikor nem láttam).

Neked is egészséges gyönyörű kis babát és könnyű szülést kívánok!

Sok boldogságot!