Elsőbabás kismamák és anyukák, mi is ilyenek leszünk?

Érdekes, nekem még az anyám sem mesélte, próbáltam belőle kihúzni, de csak annyit mondott: "Nagy voltál, faros, elaltattak, megcsászároztak. És előtte sokat vajúdtam."

Elhiszem, hogy eleged van, én egy picit irigyellek, nekem a kismamás újságokból, cikkekből kellett tájékozódnom a szülésről, mert a barátnőim még nem szültek, a rokonok meg szemérmesek, soha nem beszélnek ezekről a dolgokról.

De nyugodtan állítsd le őket, mondd, hogy rosszul vagy, így szakítsd félbe a másik mondandóját, ha nem akarod megbántani vagy csak mondd azt, hogy nem bírod az ilyen részletes beszámolókat, mert nem tesznek jót a lelki világodnak, elbizonytalanodsz a szüléssel kapcsolatban.

Nekem a szoptatás miatt szóltak be, mert korán elapadt a tejem és az Istennek nem jött vissza, aztán jól leüvöltöttem azt a rokont, aki bár soha életében nem szoptatta a lányát, hanem már a kórházban sem volt hajlandó őt mellre venni, inkább tápszereztette, az mondta nekem ezerrel, hogy mennyire fontos az anyatejes táplálás és érdemes "gyötörni azt a cicit" akkor is, ha véres tej jön belőle. Na ekkor durrant szét a lufi az agyamban, elküldtem a pokolba, azóta nem szól bele semmibe. :)