Beteg a kisbabám 21 héten meg kell szakítani, aki tudja mi történik ilyenkor, megköszönném ha leírná, mennyi idő a vajúdás? Nagyon fog fájni?

Nagyon ajnálom és őszinte részvétem.

Jól írták hogy folyadékot fecskendeznek be és beindítjá a szülést:((

Utolsóak annyit hogy lehet önző meg elitélendő dolog amit írok nem vitát akarok kiválltani de miért kellene megszülni-e egy beteg babát??Nem az anya miatt elsősorban hanem a csöp kis ember miatt.Van 2 egészséges gyermeke gondolom dolgozik és egy beteg gyermek ellátása nem egy leány álom hidd el.Meg bunkó nem bunkó nem is olcsó...a másik kettőtől venné el a lehetőségeket.Azért van ez a döntés sajnos mert a mai világba jó esetben kiderül hogy beteg-e a baba vagy sem és lehet dönteni.Én se szeretnélk beteg gyereket meg senki sem!!!!Mégegyszer sajnálom.

Ha egy jobban fejleszthető Down-ost szül talán még oké, de nem lehet benne biztos. tudod, a Down-nak is vannak ám fokozatai. Egyszer a tv-ben beszéltek egy magyar nővel, akinek az első gyermeke egészséges a második meg Down-nal született, úgy, h a vizsgálatok nem mutatták ki (v orvosi műhiba volt), h beteg. Egy éves volt a kislány, mikor a riport készült. Az anya mondta, h jól megvannak. A riporter megkérdezte, h ha tudott volna róla, h beteg, akkor elvetette volna és erre azt válaszolta, h igen. Egy évesen még nincs számottevő különbség egy Down-os és nem Down-os között, de később egyre jobban ki fog ütközni. Annyira, h a hölgynek nem sok ideje marad a két egészséges gyermekére.

Nálunk a párom miatt nagy esélye van genetikai betegségnek és ha kiderülne, akkor én sem tartanám meg, pedig évek óta megy a próbálkozás. Ez a mi döntésünk és ebbe senki nem szólhat bele. Nekem nem lenne jó, mert egész életemben szomorkodnék miatta, h nem vállaltam a babát, de legalább a gyermeknek nem kell egy olyan világban felnőni (amennyiben a betegségtől ez lehetséges), ahol ugyan megvannak az eszközök a fejlesztéshez, de több pénzbe és időbe kerül mint azt én meg tudnám adni.

A vajúdás a tested reakcióitól függ, de így harmadszorra biztosan hamar túlesel rajta.

Nagyon sajnálom! Gondolni fogok rád/rátok hétfőn...

Sok kitartást és erőt kívánok, hogy fel tudjátok dolgozni.

Gyászoljátok meg, engedjétek el és ígérd meg, hogy minden kis örömbe megpróbálsz belekapaszkodni (ehhez a legnagyobb segítség a két csodás gyermeked lesz), hidd el, talpra állsz majd, bármennyire is távolinak is tűnik most az az idő, amikor már nem vérzik a szíved emiatt. kétgyerekes anyuka vagy, egyszerűen muszáj... és sikerülni is fog!

kitartás, kitartás...

Nekem olyan volt, mintha nem is velem történne meg az egész. Mintha filmen láttam volna kívülről saját magamat.

Évekig fájt... aztán azon kaptam magamat, hogy már nem gondolok rá naponta 5000000x, már nem szorul össze a torkom ha várandós nőt/kisbabát látok vagy hallok felőlük. Már nem gyújtottam meg minden este a gyertyát és nem bőgtem minden éjjel. Lassacskán felengedett a gyász a szívemről. Nem hittem volna korábban, hogy lesz ez még így, de már nem lüktet, nem éget, nem kínoz állandóan a fájdalom. Nem mondom, hogy nem fáj, mert az ember az ilyesmin nem lép túl nyomtalanul. De magtanul együtt élni a megváltozott önmagával és megtanulja elfogadni a történteket (muszáj, különben felőrli saját magát), és megtanul engedni az örömnek és a boldogságnak újból. Neked nagy segítség a két gyerkőcöd - használd ki!

Mostmár nekem is van kettő azóta. És újból kerek az életem.

A döntés mindenkinek a saját joga, ezen itt kár vitázni. Amikor az anyukám a harmadik terhességekor azzal jött haza az orvostól, hogy 100% hogy beteg a baba, és az ő élete is veszélyben van, sokkot kapott a család. Elő volt jegyezve abortuszra, de az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy nem megy el, mert mi van, ha tévednek az orvosok. Az egész világ nekiment, támadták az orvosok és a család is, csak az apukám állt mellette. Teljesen ép és egészséges húgom született, a legkönnyebb szülése volt. Ez is egy döntés és ez is egy történet.

A kérdés arra vonatkozott, hogy milyen átélni, ezt szerencsére nem tudom, én pár héttel korábban szembesültem a babám fejlődési rendellenességével, "csak" műtöttek.

Nagyon sajnálom, nagyon nehéz lehet most neked/nektek!

OFF: Legjobb barátnőm Down-kóros. Apja is az volt. Az egyik legértelmesebb fiatal az életemben a lány, akivel valaha találkoztam. Nálam is fiatalabb, de ha nem lenne, ki kéne találni. Egyedül az arcán látszik, minimálisan. Hát erről ennyit. Valóban vannak a betegségnek fokozatai. Elég sok.

De a kérdező felnőtt, értelmes nő, el tudja dönteni mit akar és mit nem. A kérdésre válaszoljatok neki, ne oltsátok. Szerintem a válaszolók 99,99999%-a nem volt még hasonló helyzetben sem, hogy tudják (tudjuk, mert én sem voltam még ilyen helyzetben) mi zajlik le ilyenkor egy családban, emberben, nőben...