Mit gondoltok a 18 éven aluli terhességről?

Kedves Csupa-nagybetűs!

Engedelmeddel jelentettem az ÖSSZES hozzászólásodat, és a jövőben is ezt fogom tenni, mert úgy tűnik, a kulturált véleménynyilvánításra képtelen vagy!

Nem az a baj, hogy szempontok, és erkölcsi normák ütköznek, hanem a kifejezéseddel van probléma, nem kevés...

19 éves anyuka

"Kedves" Csupa-nagybetűs!(Ha már megkaptad ezt az elnevezést)

Lehet, hogy te kislánynak tartasz, de biztos vagyok benne, hogy jobb anya leszek, mint amilyen te valaha voltál/leszel.;)

Köszönöm Kedves 19 éves Anyuka:)

Szia! engem megdobbentenek a valaszok.

Remelem erettebb es komolyabb vagy, mint sok hozzaszolo. Az, hogy a szuleid tamogatnak, nagyon jo, az anyagiakat veluk beszeld meg, mi mire eleg. (van tapasztalatuk, szeretnek teged, es aggodnak erted, ezert jo tanacsadok lesznek.)

A parod keres, kapsz gyest, nagyszulok tamogatnak, es a babat szeretnetek, akkor rajta. Tovabb is tanulhatsz, en is gyerek(ek) mellett diplomaztam, sok segitseggel, igaz joval idosebben.

En utolag nagyon banom, hogy csak 30 evesen szultem az elsot, ugy erzem sok idot elvettem magunktol. De teny, hogy nem voltam eleg erett. (Ez azt jelenti, hogy nem akartam gyereket, nem azt, hogy mennyire pontosan tudod osszevetni a beveteleket es a kiadasokat.)

Roviden a valaszom: nem felelotlenseg.

Meg az orokbefogadashoz: Ismerek jo nehany orokbefogadas esetet. Azt latom, akkor marad ep lelku a gyermek, ha kezdettol fogva tudja ES folyamatos kapcsolata van az igazi szuleivel, akik valami miatt nem vallaltak. Az eltitkolast nem tartom jo otletnek, mert elobb-utobb ugyis megtudja, es akkor hatalmas lelki sokk, ami egy eletre megmarad.

Látom, nem érted a problémámat, Nagybetűs!

Nem az a baj, hogy ez a véleményed, mégcsak az sem, hogy ezt megosztod velünk, hanem azzal van a gond AHOGYAN mindezt teszed! Hogy jössz te ahhoz, hogy bárkinek az életét minősítsd? Mi vagy te, ítélőtábla?

Attól még, mert az oldal anonim, nem kéne mocskolódni!

19 éves anyuka

16 vagy!Miről beszélünk???

Nem hiszem hogy olyan jó anya leszel majd amikor rájössz 5-6 év múlva hogy milyen jó lenne discóba menni,milyen jó lenne a haverokkal csavarogni,milyen jó lenne felhőtlenül szórakozni csavarogni a nagyvilágban "gondtalanul"...ha erre majd rájössz hogy ezeket mind-mind kihagytad,akkor már késő lesz,mert 3000kakis pelenkán leszel túl és azon fogsz aggódni hogy jó szülő vagy-e 20évesen,amikor már lesz egy 4éves gyereked.

Nem mondtam hogy vetesd el,örökbe adni meg főleg ne add!!!De hogy nem irigyellek az tuti!

Én ha gyereket vállalok akkor csakis akkor ha ledolgoztam x időt a munkahelyemen,tehát ha biztosítva lesz x összeg!Én tinikorom óta ezen vagyok,hogy ne tengődni kelljen hónap végére!Mellesleg nem is szülnék 1-2 éves párkapcsolatba!!!Szeretném ha a gyerekemnek HITELES apja is lenne.

Neked kedves 16éves kisMAMI gondolom a barátod az első férfi az életedben.(vagy nem...)

Nagyon ritka a mai lányok közül,aki egy férfi mellett éli le az életét.Nem azt mondom hogy te biztos nem a kedves apukával fogod,deaz esély meg van rá hogy húszon éves fejjel rájössz,melléhibáztál...és mi van ha szétmentek 2-3éven belül?Felkészültél rá hogy ott leszel 19-20évesen EGYEDÜL egy gyerekkel?most még ezt nem láthatod,hiszen 1-2éves kapcsolatban vagy,fejed fölött a rózsaszín köd,szerelmes vagy vakon 16évesen!

Tényleg nem bántalak,csak sajnos a tini terhességek ilyen felelötlenül folytatódnak!!!Bocsánat ha megbántottalak vagy esetleg megsértettem a lelki világodat!

Sok szerencsét az éltben,és ne felejtsd el ha a baba megszületik onnantól egy anyának a gyereke a legfontosabb!Nem a barátnői,nem a pasija,nem a szomszéd hanem a gyereke!Sok boldogságot,kívánom boldogulj!

Kedves 17:42:)

Nekem már most is Ő az első(a Kisbabánk)!! Csak rá gondolok, minden napom miatta lesz szép, minden nap úgy érzem, hogy miatta süt ki a nap:)(legalább is számomra így van).

Közel 2 éve vagyunk együtt, szeretjük egymást. De ezt a két évet úgy töltöttük egymás mellett, hogy hét közben nálunk aludtunk hétvégente náluk. Anya megbízott bennem és tudta, hogy nem fogok "csak úgy" lefeküdni vele. Közel 1 éve voltunk együtt, amikor lefeküdtem vele. Tudom, hogy kevés "sikersztori" van, de én azt gondolom, hogy fontos a hozzáállás, a legfontosabb pedig az, hogy a babának jó legyen. Egyébként minden kapcsolatban/házasságban ott a válás/szakítás veszélye(persze tudom, hogyha egy dolgozó nőt hagynak el, mintha egy tinimamit az teljesen más) és ott is mindig KÉT emberen múlik minden. Én azt gondolom, hogyha valami probléma van, meg kell beszélni, ugyan úgy, ahogyan a házasság előtt is, őszintének kell lenni és akkor minden rendben lesz. A babát mindenképpen meg akartam tartani, hiszen Ő a mi kisbabánk, a mi vérünk! A párom is meg szerette volna tartani, így közösen eldöntöttük, hogy igen is megér egy "próbát":) Tudom, hogy nem egy játékbaba, hogyha megunjuk visszatesszük a polcra, tudom, hogy nagyon keveset fogok aludni, tudom, hogy nagyon nehéz lesz, de nekem akkor is megéri, hogyha végigszenvedem ezt a 2 évet(az érettségiig), mert a Kisbabám majd kárpótol!:)

Ne haragudj te sem, hogyha bunkó voltam, de nem szeretem, hogyha beskatulyáznak, csak azért, mert a "legtöbb esetben így van":)

Köszönöm a jó kívánságokat!:)

Üdv. 16 éves 16 hetes kismami:)

És bocsi, hogy hosszú lett!:)