Hogy viseltétek az első 12 hetet?

Szia! Megmondom őszíntén, nekem elég nehéz volt. Állandóan hányingerem volt és szinte mindennap hánytam. A reggelek és az esték voltak a kritikusak. Emellett sokszor fájt az alhasam, mindig úgy érztem, mintha "meg akarna jönni". És délutánonként nagyon aluszékony, fáradt voltam.

De egyébként meg annyira örültem ennek a kisbabának, akit már nagyon régóta terveztünk és szerettünk volna, hogy a kellemetlenségek nem tudták beárnyékolni az örömet.

Én szerencsés voltam, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor émelyegtem, összesen. És egyszer sem hánytam.

Viszont állandóan hulla álmos voltam, sosem sikerült igazán kipihenni magamat- legalábbis úgy éreztem.

Az étvágyam vetekedett egy oroszlánfalkáéval, egész nap ettem, ettem, ettem... ez az egész várandósság alatt így volt (össz 11 kg-t híztam).

És persze alig vártam, hogy végre látszódjon a pocakom - meg úgy egyáltalán: óriási várakozással voltam eltelve, folyton csak befelé figyeltem...

A kisfiammal nagyon rosszul voltam émelyegtem, hánytam is, álmos voltam, bazira fájt a mellem, vagy a duplájára nőtt, ha a bimbómhoz ért vmi sikítani tudtam volna a fájdalomtól és egyvégtében feszült az alhasam. Aztán hajszálpontosan a hét fordulón 12hetesen minden elmúlt.

Na én onnantól tudtam igazából élvezni, addig tényleg csak egyik napot éltem túl a másik után és azt mondogattam hogy nem lehet ez igy sokáig:))

Most 11 hetes vagyok a kistesóval SEMMI tünetem nincs, jól vagyok, alig hiszem h tényleg babát várunk újra:)

Nekem az égvilágon semmi tünetem nem volt, féltem is, hogy ár nem él a babám. Az első uh 5 hetesen volt, a következő 12 hetesen.

Talán kicsit többet jártam pisilni, de nem jelentősen. Hányingerem semmi nem volt, nem voltam rosszul, nem voltam kívánós, nem undorodtam semmtől, nem változott az életem.

A mensi szerü mindjárt megjön érzés megvolt 10 hétig, és feszült a mellem kb addig, de más semmi:-)

Szerencsés voltam, és remélem, a következő terhességem is így fog zaljani:-)

Fizikailag egész jól, bár volt hogy émelyegtem, hányinger, de nem minden nap, hányni nem hánytam. Az álmosság végig megvolt, délutánonként aludtam. A fejem fájdogált de inkább mostanában fáj sokat, bár lehet hogy a front miatt (terhesség előtt is fájt ha front volt)

Idegileg kicsit megterhelő volt mert volt már vetélésem. Próbáltam úgy hozzáállni hogy minden rendben lesz, és ezt most is mondogatom.

Lassan telik el, de eltelik!

Kitartás és pozitív gondolkodás! Szép pocakosnapokat!

Üdv:14 hetes kimama

Én szerencsére nem hánytam, de esténként nagyon émelyegtem, az ételszagoktól pedig egyenesen rosszul voltam. Bár a szagérzékenységem megmaradt, az émelygés egyik napról a másikra elmúlt a 12. hét végén, mintha elvágták volna. A "mindjárt megjön-érzés" nálam is gyakori volt, még most, 14 hetesen is érzem néha. A mellem az elő 6 hétben nagyon fájt, és nőtt is. Utána ezt felváltotta a mellbimbóm érzékenysége, ami még most is tart. Sok kitartást és örömöt kívánok, bármit is "kell kiállnod" ebben a csodás, kissé mégis nehéz időszakban!

14 hetes kismami

Szia,

Én nem tudom voltak e problémák, mert átaludtam:)csak állandóan álmos voltam, ezen kívül olyan volt minden mint nemterhesen, kopkop eddig minden rendben, és mindjárt vége:)

Üdv