Van még valaki aki nincs túl jóban a párjával? Vagy esetleg egyedülálló?

2 hónap után jött nekünk is a baba, véletlenül.

Megmondtam neki, h vele v nélküle, de én megtartom.

Gondolkodott kicsit, döntött, 4 hónapos terhes voltam, mire összeköltöztünk.

Nagyon-nagyon nehéz volt, és néha még most is az. Nem az a tipikus apának való ffi. Én rengeteget sírtam a hülyeségei miatt terhesen, de szerettem. Megpróbáltam türelmes lenni hozzá, tudtam, h extra érzékeny vagyok, meg neki sem könnyű ez az egész.

Volt, h 3 napig nem jött haza (nem csajozott), nyáron 1 hétre el is költözött!!!

Rengetegszer összecuccolt már, egy párszor én is kidobáltam a ruháit a szekrényből!

DE nagyon sokat változott (még mindig nem eleget, de nem szabad telhetetlennek lenni), egyre kevesebbet veszekszünk, imádja a babánkat, és engem is szeret. Én is őt. Szexuális téren is kezdünk helyre rázódni, pedig egy időben még az sem működött.

Vannak problémáink, de talán túl tudunk jutni rajtuk.

Az elmúlt 1 évben megtanultam pár dolgot: sok-sok türelem, meg kell beszélni mindent, tolerancia, és TANULD MEG NÉHA LENYELNI A BÉKÁT! Ez nagyon fontos! Meg az, h tudj kompromisszumot kötni, a család érdekeit kell nézni, nem szabad megsértődni, tisztelni kell a másikat (a véleményét, igényeit is), elfogadni a hibáit, ...és még sorolhatnám.

Ha szeretitek egymást, sikerülni fog!

Szia,

Mi júl 13án jöttünk össze, szept 25én volt utoljára meg:D

Az első 8hét volt a leghúzósabb, mert semmit sem mondott, vagyis mikor mondta, hogy örül a picinek, akkor is úgy, mint akinek a fogát húzzák:S Azután elmondtuk a szüleinek, hogy jön az uni, azóta minden rendben, együtt élünk, baromira nem könnyű, de felvállaltuk, és imádjuk, most már ő is élvezi a terhességet, mert érzi a fiát...

(Én egyszer akadtam ki, úgy 12-13hetesen, hogy ha nem lenne a gyerek vagy el lehetne vetetni, akkor gondolkodás nélkül elhagynám- épp nagyon belelépett a lelkembe, és mire kimondtam máris megbántam, és beszélgetni kezdtem a manómmal, hogy igazából nagyon is szeretem, csak beszélek butaságokat, 10perccel később, már az apuka karjaiban voltam, és duzliztam, hogy gonoszkodik)

Én hat hetesen maradtam egyedül. Párom szinte nekem rontott, hogy biztosan megcsalom, mert csak kétszer voltunk együtt, és ráadásul védekeztünk is...

Nagyon durva időszak volt.

Utánna kiderült hogy a baba nem egészséges, mert antibiotikumot szedtem, emiatt elvetettem.

Mikor megtudta, hogy beteg volt a baba, hirtelen nekiállt visszahízelegni, virág, csoki stb...

De nem fogadtam vissza.

Elhagyott mikor bajban voltam, és nem volt mellettem, mikor abortuszom volt és szükségem lett volna rá....