Van még valaki aki nincs túl jóban a párjával? Vagy esetleg egyedülálló?

Szia!

Én 13 hetesen maradtam egyedül. A "párom" kitalálta, hogy biztos megcsaltam s nem az ővé a gyerek, mert elég ritkán voltunk együtt, kb. 2 hetente, de pont jókor(Szenteste)... Azóta nem beszéltünk, én elköltöztem a veszekedés másnapján és azóta semmi, csak hallomásból tudok róla ezt-azt. Mindennek elhord, még az anyukáját is ellenem fordította, aki imádott. Nagyon nehéz, mert 3 évig éltünk együtt és azt hittem szeret, összeházasodunk 1,5 év múlva, és családot alapítunk. A legrosszabb, hogy azt hallotam, már van valakije. Érdekes, mert elég gyorsan lett... Most elég sok a munkám, meg lakás vásárlás elött állok, ugyhogy nem nagyon gondolkodok a dolgon. Meg elég talpra esett lány vagyok. Azt hiszem nem erőltetem, majd az ügyvédem és a bíróság eldönti mi lesz.

Remélem nálatok minden rendben!!! :-)

17 hete kismami (24 éveske)

Nem feltétlenül szakítás a vége. Nálunk 3 havi ismeretség után jött a baba, mikor megtudtuk összeköltöztünk albérletbe. Iszonyat sokat vitáztunk, nem telt el úgy nap, hogy nem, de szerettük egymást.

Minden baj volt, a fogkrémes tubustól a kenyérszelésig mindent másképp csináltunk. A veszekedések eltartottak két évig, utána lett jobb. Már eltelt 13 év és most már évente max. 2x vitázunk, mindenben segítjük a másikat, a szerelmünk megmaradt.

Most várjuk a 3. kisbabánkat! Nagyon boldogok vagyunk.

Az elején rengeteg kompromisszumot kötöttünk, néha úgy éreztem, hogy én a többet, néha pedig Ő úgy, hogy Ő a többet. Nem akartuk feladni a függetlenségünket és hogy a másik mondja meg mi hogy legyen. Sokat kísérleteztünk mindenben (pl ki kezelje a pénzt),kipróbáltunk sok változatot és mindig a nekünk jónál maradtunk.

Túl lesztek a kezdeti nehézségeken, csak valóban szeressétek egymást annyira, hogy a nehéz részeken túllendüljetek.

Az elején minden héten valamelyikünk összepakolt, hogy költözik, most nevetve gondolunk vissza ezekre az időkre.

Szia!

Én 7 hetesen maradtam egyedül! Volt egy kapcsolatom,amit én boldognak hittem,jól éreztem benne magam.Nem volt még régi a kapcsolat,de semmi jele nem volt,h külön megyünk.

Nem terveztük,de terhes lettem! Mikor a doki megerősitette a dolgot,h baba van a dologban,a párom rá három napra elhagyott! Mondván,h nem tud megbirkózni a feledattal,nem akar felelőséget vállalni...,vetessem el és akkor együtt maradunk! Addig azt hittem szeretnek a szülei,de mindenki ellenem fordult!

Én megtartottam a babát! Ennek most 15 hete,és nem bántam meg! Jó érzés,h itt mocorog a pocimban. Bár nem könnyü egyedül,de most a baba a legfontosabb!

A baba apjával már most eljutottunk odáig,h beszélünk néha,mert akárhogy is van vagy akárhogy is lesz a baba érdekeit kell néznünk!

Én azt javaslom,h bárhogy is alakul,te is mindig a baba érdekeit nézd!

22 hetes kismama!

20:03-as! Az előtted lévő vagyok.

Nekem is ezt mondta az exem,h én ezzel tönkre tettem az életét!

Arra lennék kiváncsi,h hogy tudtok igy együtt lenni? Ha nem beszéltek a babáról müködik minden?

Én már sokat gondolkodtam ezen,h mi lenne ha kibékülnénk,de most erről fogalmam sincs!

Azért vagyok rá kiváncsi hogy müködik ez! A 'régi' sérelmek nem hozódnak fel?

Az első vagyok! Szerintem, nálatok még minden rendbe hozható, lehet hogy most kicsit kibuktál, érzékenyebbek is vagyunk ilyenkor, de csak arra gondolj, hogy ott a pici, és szüksége ven rád. Engem is a Manócska tart egyben, mert már rég bedepiztem volna, de boldog vagyok. Ritkán eltörik a mécses, de utána könyebb. Viszont én nem hinném, hogy vissza fogadom a párom, és a gyerek érdekeit nézem, mert az az apa, aki önzésből nem ismeri el a gyerekét és azt mondja, hogy vetessem el, mert tönkre teszem az élatét, az nem jó apa. Majd az új nőjének csinálhat gyereket és lehet az apja.

Sok sikert és boldog babavárást!

Titi