Mit élt át testileg/lelkileg, akinek abortusza volt?
11/19 A kérdező kommentje:
Én mindenkit felpontoztam és én is csak gratulálni tudok az olyanoknak, akiknek ez a szórakozásuk!
testileg semmit! a lelkem viszont megtört! lassan 3 hónap után is elsírom magam ha egy ilyen témakört végig olvasok! ha a körülöttem lévők boldog kismamák különböző helyekre felrakják az első vagy éppen utolsó uh képet, majd az újszülött babájukat, aminek örülök, mert ez az élet legcsodálatosabb dolga, mégis nem bírom ki hogy sírás nélkül nézzem! engem a 10. - 11. hétben dugtak kórházba! fiatal vagyok és "gyenge"! 9. hétig kb. úgy volt hogy megtartjuk, 2 uh kép is készült róla, védőnőnél be voltunk már jegyezve, szóval elindult a folyamat... és jött a pofon! a párom kijelentette hogy elhagy, nem fogja bírni ha megtartjuk! pedig az első hetekben ő is úgy volt hogy akarja! féltem a magánytól, hogy a picinek nem lesz apukája, hogy hiányt fog szenvedni, hogy nem fogok tudni neki mindent megadni amit megérdemel! és megtettem, meg tetették velem! senki nem kényszerített, az én hibám is, viszont soha nem fogja megérteni és átérezni azt a kínt ami még 3 hónap után is gyötör! a torkom összeszorul és a gyomrom is görcsbe ahogy ezt írom, és a pszichológus felkeresésén is gondolkozom! minden nőnek aki hasonló cipőben jár kívánom hogy mihamarabb heverjék ki és kitartás!
2009. máj. 31. 11:22
Hasznos számodra ez a válasz?
Kevés olyan dolgot tudok elképzelni, ami ennél nagyobb fájdalmat jelentene egy nőnek... Én 9 hetes voltam, amikor elvetettem. Nagyon sajnálom, de nem tehettem mást. A fizikai fájdalom amit a tágító és a műtét utáni hasfájás okoz eltörpül amellett, amit legbelül érzel. Hiába mondja neked azt mindenki, h. megértenek téged, igazából csak TE tudod mit érzel!! Nem lehet elmondani, hogy egy gyerek "elvesztése" mekkora fájdalom. Hiába volt nem tervezett baba, az ENYÉM volt... Soha nem fogom tudni elfelejteni, h. min mentem keresztül és nem akarom,h. a környezetem emlékeztessen rá!! Hiába próbál mindenki segíteni neked, ezt egyedül kell feldolgoznod, bár elfelejteni nem lehet. Én úgy teszek, mintha nem is gondolnék rá, h. a környezetem NE sajnáljon, közben pedig másra sem tudok gondolni.
Hát én ezt éltem és élem át...
2009. szept. 15. 16:51
Hasznos számodra ez a válasz?
14/19 A kérdező kommentje:
Nagyon sajnálom, hogy ez történt veled!
Köszönöm . Remélem te ezt Soha nem éled át.
Legyenek gyerekeid és férjed, de nagyon becsült meg őket. Én tudom mit jelenet a gyereked hiánya.
2009. szept. 17. 16:51
Hasznos számodra ez a válasz?
16/19 anonim válasza:
Fiúként csak annyit mondhatok hogy nem az a nagy legény aki azt mondja hogy zokniban nem megyek fürdeni hanem aki felnevel egy gyermeket.
2010. febr. 25. 13:06
Hasznos számodra ez a válasz?
17/19 A kérdező kommentje:
Ezzel egyetértek, nem ebből lett volna a probléma..
18/19 anonim válasza:
Nekem egy kívánt nem kívánt terhességem volt, még 2009. augusztusában. Világ életemben vágytam rá, hogy fontos legyek valakinek és számítson rám. Még nem volt biztos a terhesség mikor már tudtuk hogy nem tarthatom meg. Párom szerint fiatalok voltunk (17évesen mondhatjuk is azért valahol). Szerettem volna megtartani, de féltem belevágni, tudván, hogy az apja nem akarja. Kétségbe estem mikor +tesztet kaptam, de örültem neki. Reméltem hogy igy meggondolja magát, és megtartjuk. 9. héten vették el tőlem és azóta sem dolgoztam fel. Az a rettenetes fizikai fájdalom ami a mütét előkészitését jelentette nem fogható ehhez. Az orvosok elitélnek, durvák és tapintatlanok sok esetben. Ebből jutott nekem is elég. "kis görcsszerű fájdalmat fog érezni" ettől a "kis" görcstől felültem az ágyon mikor betették a lamináriát, szédültem és majdnem (nem tudom szebben irni) elhánytam magam. Ez a nap megváltoztatta az életemet. Gyűlöltem minden gyermeket, és szülőt. Bébiszitterkedéssel sikerült elfogadnom, valamennyire. De mai napig kínoz az elvesztése:( Életem leghelyrehozhatatlanabb és legrosszabb döntése volt ez:'(
2012. szept. 14. 17:25
Hasznos számodra ez a válasz?
Utolsónak: Nincs olyan bűn, amit Isten meg ne bocsájtana, ha teljes bűbánattal fordulsz felé, és kéred a megbocsátást, illetve erősen megfogadod, hogy soha többé nem követed el ezt a bűnt!
Ezt az igazságot vallástól függetlenül elfelejtette már a világ.
Júdás nem hitte, hogy van bocsánat, igy öngyilkos lett. Neked hinned kell benne!!
2012. szept. 25. 11:05
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza:
válasza: