Ha 17 évesen szülnétek vállalnátok a babát?

NEm egyszerű. A körülményektől függ. Én az elsőt 23 évesen vállaltam, egyedül, és nagyon nem volt könnyű, pedig a családom maximálisan mellettem állt. 17 évesen, ha visszagondolok, még annyira gyerek voltam... Akkor még annyi minden az ember előtt van, amiket meg kell tapasztalnia, hogy értékelni tudja a "jót". Bár ismerek olyat is, aki 17 évesen szülte a lányát, 7 év múlva a fiát, most 52 éves és a mai napig boldogan együtt él a férjével (aki akkor még 20 se volt)... De csak EGYETLEN ilyen ismerősöm van!

Az abortusz pedig... Hát, azt sosem bocsátja meg magának az ember, az érzéseket elnyomni lehet, de kitörölni, soha (vagyishát lehet h van, akinek ez semmiség...).

Szóval ha ilyen helyzetben vagy, akkor nem irigyellek, mert nincs jó döntés. Neked kell meghozni, később ne tegyél szemrehányást senkinek, és magadnak se!!!

Szerintem mindenkinek a maga joga eldönteni,hogy megtartsa-e vagy sem.Ha olyan nagyon rosszak a körülmények akkor azért az a babának sem lenne jó.És az édesapa?Szerintem ez is nagyon fontos kérdés.Ez azért érettségtől is függ.Én elég komoly voltam már 17 évesen,de csak most érkezett el az idő.Most találtam meg azt a férfit akivel boldog vagyok és szerető apja lesz a babánknak és persze közösen akarjuk és vállaljuk.

23 éves,34 hetes kismama

Már nagyon sok hasonló kérdés van itt, úgyhogy ha azokat elolvasod abból is szűrhetsz le véleményt.

Én annyit tennék még hozzá, hogy engem egy olyan "lány" szült, akik akkor 17 volt. Nos - biztos vannak kivételek- de ő nagyon nem volt jó anya, de még megfelelő sem. Ha érdekel részleteiben a "tragédiánk" írok, privit.

A másik, hogy a bizakodást a gyakorlatban más 17 évesek hogy éltek meg ("párom mellettem van, szeretjük a babát, szeretjük egymást, támogatnak" stb.) nézz meg néhány részt az MTV Hungary-n a Tini mamik adásból. Nagyon tanulságos! (magam sem hittem volna....)

Ettől függetlenül, én sem támogatom a 17 éves anyaságot. Nekem egy másfél évesem van 27 évesen és el sem tudtam képzelni, hogy ha TÉNYLEG szeretni, odafigyelni és legjobb tudásom szerint nevelni szeretném az mennyi energia.

....de biztos vannak nálam ügyesebbek is, nem kétlem....De ez egy NAGYON komoly és legfőképp ÉLETRESZÓLÓ döntés!

16.25 vagyok: a Tinimamik egy ELLENPÉLDA! Ott is azzal biztatják magukat / egymást a lányok és a párjuk, hogy minden rendben lesz, minden jó lesz, csupa boldogság, aztán fél év eltelik, megkeserednek, már a pasi is elhagyja őket és oda az idill!

Az, hogy ott máshogy lehet munkát találni az egy más dolog és tény is. De talán a munka moráljuk is más... (természetesen itt is tisztelet a kivételnek)

Kérdező: írok akkor privit

Megint én vagyok (15:44). Ok, hogy ellenpélda, nem is azért mondtam, amit mondtam. De a saját bőrén tapasztalni nem olyan, mint a Tv-ben. Ha jól megnézed, ott még a segélyből élő nagyszülők által eltartott gimnazista gyerekének is olyan dolgai vannak, amiről én a férjem és a dolgozó nagyszülők mellet sem álmodhatok az én gyerekemnek... És igen, dolgoztam külföldi cégeknek, ott ha volt gyereked, tiszteltek érte, mert tudták, h miatta jobban megbecsülöd az állásod, és ha a háztartásodat képes vagy logisztikailag levezényelni, akkor a céges melóval is boldogulni fogsz. Az itthoni munkáltatókkal más a tapasztalatom!!!

De azt sem hiszem, h nem megszülni jobb lenne. 20 évesen abortuszra kényszerültem egy rossz orvosi döntés miatt (félrekezelt, elnézte a terhességet fertőzésnek!!!, és olyan gyógyszereket kaptam, hogy nem lett volna egészséges a baba - már nem praktizál...), és ezen így 15 év után sem tudom teljesen túltenni magam, hátha mégis minden rendben lett volna... Ez sokszor megfordul a fejemben. Lehet h csak én vagyok nagyon lelkis, de amikor meghoztam a döntést, úgy éreztem, elég erős vagyok és meg fogok bírkózni vele.

Akkor az én történetem:

16 évesen teherbe estem, akkor 1,5 éve voltunk a párommal együtt. Mindig előtte hangoztatta, ha esetleg becsúszna a baba nem bocsájtaná meg az abortuszt. Mikor mind a 2 teszt pozit lett, azt mondat akárhogy döntök mellettem áll.

De bennem akkor már fel sem merült az abortusz.

Anyósomékban sem merült fel, anyukámmal a kapcsolat kicsit labilis lett. lefújta az esküvőt.....

Akkor anyóséknál laktunk, párom dolgozott, hozzáteszem 19 éves volt(már előtte is dolgozott, nem miattunk kezdte el).

Most: Várom a 2.kisfiamat, a saját családi házunkban élünk. Anyósékkal még mindig jo a kapcsolat, anyukámmal javulóban van:)

Lehet hogy mázlista vagyok.

A párom nem iszik, nem dohányzik, a családjának él. imád engem a fiát és kimondhatatlanul várja a második fiúcskát is:)

Sok sikert kívánok, tudni fogod mit kell tenned:)