Második (többedik) terhességedet ugyanúgy él (t) ed meg, mint az elsőt, amikor még csak magadra kellett figyelni?

Nekem teljesen más volt....nem tudtam "figyelni" rá....kb egyszer csak arra ébredtem hogy a 9 hónapban vagyok....

Ráadásul a pici is teljesen más volt, olyan lustibb sokkal kevesebbet mozgott,nem azért mert baj volt vele csak olyan kislányosan csendes :)

Szerintem nincs két egyforma terhesség, már csak azért em mert nincs két egyforma körülmény és baba sem, ráadásul a test is másképp reagál.....

Én az első terhességem első három trimeszterét nagyon nehezen éltem meg. Új munkahelyem volt, rettegtem, hogy nehogy elküldjenek, ráadásul pont a szezon kellős közepén voltunk, úgyhogy hajtottak ezerrel. Az utolsó harmadra kipurcantam, inkább otthon maradtam táppénzen. Na akkor jött a fekete leves: férjem reggeltől estig dolgozott, így teljesen egyedül maradtam. Ráadásul 40 fok meleg volt, nagyon nehezen viseltem. Konkrétan nem tudtam melyik kanapén fetrengjek.

A második terhességemet az első gyerekem 5,5 hónapos korában tudtam meg. Kislányom igazi többemberes, iszonyat hasfájós, sírós baba volt. Gyakorlatilag az első két trimesztert úgy csináltam végig, mintha nem is lennék terhes, mondjuk nem is igényeltem a plusz törődést. Utána kirúgták a férjemet sajnos az állásából (gazdasági helyzetre hivatkozva), így akadt segítségem. Igaz volt még lakás eladás, vásárlás, felújítás, ezek mind stresszel jártak, de egy nagyon szép időszak volt ez a terhességem. A szülés is sokkal könnyebben ment, mint elsőre, sőt mikor a kezemben tartottam a kisfiamat, akkor döbbentünk csak rá igazán, hogy milyen simán, gond nélkül idepottyant ez a kisbaba.

A harmadik terhességem a középeső gyermekem 9 hónapos korában sikeredett be. Mit mondjak, röpült az idő. A terhességgel csak akkor foglalkoztam, mikor orvoshoz kellett mennem. Sokan csak az utolsó hónapban vették csak észre, hogy egyáltalán várandós vagyok. Egy gyors, könnyű szülés után meg is érkezett a kislányom.

Hú erre én is kiváncsi vagyok, csak mert én utáltam terhes lenni. àllandóan nyafogtam, mert minden kellemetlenség össze jött. (véreztem, görcsöltem, majd 4 héttel a szülés elött elöntött egy iszonyat viszketös kiütés, ami miatt sebesre vakartam magamat.)

Nagyon vártuk a lányomat, és azt hiszem hogy ennyire rosszul éltem meg a terhességemet egy jó kislányt kaptam cserébe, de remélem a másodiknál nem lesz ilyen rossz, és én is jobban élem meg.

Tyűű jó hamar követék egymást :)

Tök jó hoyg így együtt nőhetnek fel! :)

szia! Nem akarok panaszkodni, de azért jólesik leírni, mi a helyzet nálunk.

Koraterhes vagyok, a fiam 15 hónapos. 2 hónap múlva államvizsgázok, szakdolgozatot írok, dolgozok, egyetemre járok, háztartást ellátom. Érzelmileg, szellemileg 0 vagyok. 2 hét múlva a férjem vállalkozásánál ellenőrzés lesz, addig irodát kell építeni, padlózni, takarítani, az egész házat átrendezni, stb. A terhességem nem problémamentes, pihennem kellene, de egyszerűen nem tudok. Anyósom, anyukám csak annyit tud segíteni, hogy néha vigyáz a gyerekre, a terhességemet el sem akarom mondani még. Nagyon stresszelem magam. A munka oroszlánrésze olyan, hogy nem tudják átvenni tőlem. Szóval nagyon nem jut eszembe a terhesség, csak mikor reggel és este beszedem az Utrot, meg a sok hülye gyógyszert.

A fiammal minden tökéletes volt, nem voltak terhes tüneteim(a pisilést levonva), nyugodt terhesség volt, és tele voltam energiával. Most 12 hetes k.m. vagyok, és teljesen más minden. Folyton nyűgös vagyok, itt fáj-ott fáj, hányingerem van, aztán felzabálnám a világot, szívem szerint csak aludnék, és türelmetlen is vagyok:-( Erre rátesz, hogy a fiam éjjel-nappal rajtam lóg(szerintem érzi a konkurenciát:-)), így néha úgy érzem megörülök:-)

Mégis boldog vagyok, és jó tudni, hogy hamarosan 4-en leszünk:-D

Szia!

Nekem is teljesen mas a masodik terhessegem. 22 honapos a kisfiam, 17 hetes terhes vagyok a tesoval, aki valoszinu lany lesz:-)

Az elso tehessegemet eszre sem vettem, soha nem voltam rosszul, dolgoztam 7 honapig, az utolso kettot toltottem itthon. Nagyon gyorsan elszaladt, nem ereztem tehernek soha egy percig sem a varandossagot, pedig oriasi pocim volt.

Most a masodikkal az elso 3 honap nagyon nehez volt, allandoan rosszul voltam, faradt voltam, alig birtam kikelni az agybol, remegett kezem-labam. Most mar ezek elmultak, viszont olyan hamar elkezdett noni a pocim, hogy mar most is csak oldalt fekve tudok aludni, ami nekem kin szenvedes, csak hanyatt es hason tudok rendesen aludni. A kisfiamat is nagyon nehez felemelni a pocim miatt, nem tudom rendesen az olembe ultetni, mert nyomja a hasam. Nem tudok vele leulni a szonyegre jatszani ahogy korabban. Szoval ezek a dolgok zavarnak, igy ugy erzem lasabban telik az ido mint az elsonel. Pedig meg a neheze hatra van...

Persze ne erts felre, nagyon szeretem a pocaklakomat, csak sajnalom a kisfiamat hogy nem tudok vele ugy jatszani mint korabban. De hat ez csak rosszabb lesz, ha megszuletik...akkor lesz igazan keves idom a nagyobbra:-(

Meg meg kell szoknom a gondolatot...