Mit választanátok a helyemben? Melyik az ésszerűbb?
Nem tervezett baba...
Én NAGYON-NAGYOOON SZERETNÉM ŐT!!! Már most szeretem és mindent megtennék érte, de a szülők megbeszélték és nem engedik.. a Páromat 2 hónapja ismerem, édesanyjával lakunk együtt egy lakásban, nagyon jól kijövünk, szeretjük egymást:)
de mégis azt mondják, hogyha a mostani gazdasági helyzetet nézzük, és a jellemünket figyelembe veszik akkor nem kapunk munkát és nem tudnánk ellátni a babánkat. Párom se szeretné annyira a babát... azt mondta, ha megtartom mellettem marad, mindent megtenne, de ha választani kellene akkor inkább NEM-et választja.
Nekem a szívem szakad meg, szeretném ha velem lenne, nem akarom, hogy megöljék ami belőlünk lett... most melegségben, szeretetben, biztonságban érzi magát a kicsi, érzi hogy szeretem, aztán egyszer csak elvágják tőlem, és kiszakítják a testemből... ez a gondolat SZÖRNYŰŰŰ :(
Nem tudom egyedül ellátni.. az elején úgy volt, hogy megtarthatom, aztán nővéreim bekavartak, hogy vetessem el, és nem tudnám egy életen át támogatni.. lehet az eleje piszkosul nehéz lenne, sose voltam szorgalmas, de semmit se akartam még ennyire, mint Őt.
Fogalmam sincs mit tehetnék, hogy megtarthassam... :(((( mit tennétek a helyemben???
ha véletlenül is sikerült, nem vagyok felelőtlen utána és vetetem el... igenis megtartom és felnevelem mégha nem is vagyunk milliomosok. De nem engedik...
párommal együtt 19 évesek vagyunk... munka, szakma nélkül... segélyt is nehezen kapnék.
Hát bocs, de elég hülye felfogás, hogy szerinted a párodnak téged kell szeretni, a gyereket meg majd szereted te. Aha. És mégis hogy gondoltad? Nem kérdés, hogy a párod (és családja) hozzáállásával és a körülmények ismeretében (2 hónap rohadt kevés BÁRMIHEZ, nemhogy egy gyerekhez!!!) idő kérdése, hogy egyedülálló anyuka légy. Lehet lepontozni és lehurrogni, de ez így van.
Akkor majd másképp látod majd a helyzetet. Nemcsak a saját életed mehet gallyra, hanem a gyereké is, az apáról nem is beszélve.
És tudod, mi az önzőség? Nem az, amiről te írsz, hanem az, hogy a párod beleegyezése nélkül vállalsz be egy gyereket. Nem fair erről egyedül döntened.
tegnap 20:24 vagyok
legalabb szuld meg a picit! es utanna eldontod hogy meghagyod vagy orokbe adod(: mondjak valamit nekem is nehez eletem van es nem lehet szavakba onteni de megis ha kell en megegy babat is bevalalnak ami nem az enyem csak ne kelyen megolni!!!!
Figyelj,ha igy allsz hozza vetesd el,eld tovabb az eleted mintha misem tortent volna.
Itt probalnak neked segiteni az emberek,leirjak a tortenetuket,elmondjak a velemenyuket te meg kepes vagy egy ilyen mondatot irni...komolyan mondom..gyerek vagy meg...
Tényleg nehéz helyzet, de én azt mondom, tartsd meg! Utólag nem tudnád feldolgozni egy életen keresztül, hogy szeretted, és mégis megölted a gyereked!
Anyósom is 19 éves (sőt, 18 és fél) volt, amkor terhes lett. Összeházasodtak, és megtartották a babát. Azóta 33 éves boldog házasok, 6 (felnőtt)gyerek szülei és eddig 7 unoka nagyszülei (+ 2 útban van)! Azt mondták, életük egyik legfontosabb és legjobb döntése volt, hogy megtartották azt a gyereket, és biztosak benne, hogy ezért alakult jól az életük!
Sokan pedig azzal, hogy az abortusz mellett döntenek, tönkre teszk az életüket...
Nagyon sok sikert kívánok Neked, és kívánom, hogy melléd álljon a családod és boldog legyél!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!