Mit választanátok a helyemben? Melyik az ésszerűbb?

Párommal 18 évesen vállaltuk a babát,de már akkor 5éve együtt voltunk,és mindkettőnknek a másik volt az első minden téren. Párom nem akarta a babát,legszívesebben azt mondta volna hogy,döntsek melyiküket választom,én a babát választottam,de ezt már tudta a kapcsolatunk elején,ha becsúszik a baba akkor marad...ahogy telt az idő úgy változott a hozzá állása,és mikor megszültem és bejött a kórházba sugárzott a boldogságtól hogy neki kislány van ,és imádja.

Ez a mi történetünk egy része,azért írtam le hogy a te barátod véleménye is változhat!

Sok Sikert,és kitartást a továbbiakhoz!

szia en is 19 eves vagyok es 21hkm

en kulfoldon eltem mivel az apukam arab es az arabok egyaltalan nem ojanok mint az europaija engem ferjhez akartak adni egy ojan ferfihez akit nem szerettem es 15 evvel idosebb nalam !!en meg ismertem a paromat akinek arab apja meg magyar anya van mint nekem es ott nagyon jo munkaja volt ot lakasa volt es... stb!de ha egyut akarunk lenni akkor dontenem kellet hogy a szuleim meg egy ojan pasi akit nem szeretek vagy a parom akit imadok?en ugy dontottem hogy ott hagyok mindent meg a sulit is!! es a parom is ugy dontott hogy ott hagya a munkajat ami nagyon jo penz volt es ide jovonk vagy is meg szoktunk en mindent kockaztattam mert a paromat akkor meg csak 4 honapja ismertem!! sajnos mi se talaltunk munkat es a parom meg mindig keres abbol a penzbol elunk amit o osszegyujtott a munkajabol ep hogy meg vagyunk de boldogok vagyunk es kislanyunk lesz de nem adjuk fell majd lesz munka az a lenyeg hogy van hol laknod es a parod se fog elhagyni a pici mijatt de abban bisztos vagyok hogy amikor meg szuletik a picur akkor minden rendben lesz veletek es szerintem ne enged hogy valaki doncson hejetted mert egy eleten at fogod banni!!! ez a te gyereked a te kis babad ez lesz az eleted ertelme!!!!kerlek gondold meg !!! adjal neki egy esejt hogy eljen!!!!

szia!

én 18-évesen lettem terhes védekeztünk tablettát szedtem, párom eléggé döntésképtelen volt szülei balhéztak meg ne tarsam! anyunál laktunk ő nem szólt bele de nem is igazán támogatott sulit is otthagytam meglett a pici nem bántam meg ma már 34-éves vagyok saját ház, kocsi nehéz volt igen tudni kell lemondani a lányom szép és okos mindenki szereti persze azóta vannak testvérei és nem vagyok együtt az apjával 13-éve de szereti és mindig támogatta jó baráti a viszony köztünk!

munkáról annyit estin is végezheted a sulit csak halasztanod kell bölcsibe is mehet majd a pici aki akar meg fog tudni dolgozni ha ennyire szeretnéd tarsd meg a babát egy életen át bánni fogod ha elveteted ne halgass másra felnőtt vagy!

Csajszi, mi az ésszerű? nem mindig az az jó ám, ami ésszerű. Ha elveteted biztos belehalsz lelkileg egy életre. Én sem bírtam, pedig tudtam, mi lenne az ésszerű döntés. És most itt alszik a kisfiam, ápr. lesz 1 éves, és ha csak rá gondolok, hogy meg volt az esély, hogy elveszítsem őt, hát még a mai napig elsírom magam! Egy senki lennék nélküle.

Nehéz lesz persze, k....va nehéz, de megéri! abban a pillanatban, ahogy rád nevet az a csöppség, ahogy csillog a szeme, ahogy békésen alszik... ez mindent megér!! még a kínok kínját is kiállja érte az ember!!!

Én mint anya (most ráadásul kismama is :), és lehet nem olyan sokára nagymama mondom, meghalna vele egy részed. Van 18 és 19 éves lányom is, és az a legnagyobb félelmem, hogy idő előtt teherbe eshetnek. Persze bármi megtörténhet, én biztos inkább felnevelném nekik, mint hagyjam őket így szenvedni. Próbálj meg beszélni a pároddal, és a nagyszülőkkel is. Egyetértek veled, soha nem tudtam volna bántani a babámat, semmilyen körülmények között, ha mégis valamiért rákényszerültem volna, nem éltem volna túl.

Bátorság!

Erre csak annyit mondanék hogy anyám 17és fél évesen szült.Befejezte az iskolát talált munkahelyet és felnevelte mindkét gyerekét.Mindent meglehet oldani csak akarni kell.

Ha párod nem támogat az nem a te hibád, sem a babáé.A gyerek egy áldás.Bárkivel szemben a gyerekem választanám.