Ha nem akarom elvetetni babát, a páromon kívül "kérhet" engem erre bárki más?
3 hónapja vagyunk együtt és terhes lettem.Megszeretném tartani,a párom viszont ellenzi.
3 hét gondolkodási időt kaptunk a dokitól,hogy baba marad,vagy abortusz.Ha látja rajtam a doki és a védőnő,hogy nem szeretném elvetetni,akkor is eleszik,vagy nem,mert látszik,hogy én megakarom tartani.Tiszta depis vagyok.A párommal régóta ismerjük egymást,de csak 3 hónapja vagyunk egy pár.
Hogyan lehetne megértetni vele,hogy én már most kötődöm a babához,első babám lenne.Ő fél,mert csak 23 éves vagyok és ő 32,hogy még fiatal vagyok stb...nehogy megbánjam,de tudom,hogy nem bánnám meg.Meg hát igaz,hogy régóta ismerjük egymást,de zavarja a 3 hónapos kapcsolat,mert ugye rövid idő.
Köszönöm,hogy írtatok!
Valahol félek is megtartani a babát,hiszen a párom azzal is fenyegetett 1-2 napig,ha megtartom vége.De akkor nem értem miért foglalkozik vele,hogy néha cigizek,vagy ha fázok,akkor megkérdezi,hogy az árt-e a babának?Tegnap este is(nálunk aludt,mert nem élünk együtt)simogatta a pocakom.
Az unokatesóm tudja csak,hogy babát várunk és ő akarja lebeszélni a párom.De unokatesóm véleménye nem érdekel,mert ő azért szült a férjének,hogy ne váljanak el...szóval az fáj csak vele kapcsolatban,hogy pont ő,az unokatesóm beszéli le a szerelmemet a babáról.
Én 5 hetesen tudtam meg, hogy terhes vagyok. Párom kiakadt, nem akarta megtartani. 3,5 ÉVE! nem hónapja élünk együtt saját lakásban, és mindegyikőnknek jó állása van. Viszonylag jó módban, én 28 ő 32 éves, tehát semmi akadálya nem lett volna, hogy a baba megszülessen.
Mégis totál kiborult, szétválással fenyegetett, stb...
Megbeszéltük, hogy elvetetjük, és mindenki megy a maga útján tovább, mert nekem egy ilyen pasi nem kellett volna tovább, neki meg ugyebár én nem kellettem volna a gyerekkel. Iszonyatos időszak volt, úgy éreztem, inkább meghalok, de a gyerekemet nem vetetem el. Nekem sem lett volna anyagi segítségem, és bár nagyon jó munkahelyem volt, a gyed és a gyes kevés lett volna, hogy egyedül neveljem fel a babókát. Már megvolt az abortusz ideje, és nem mentem el. Nem gondolkodtam, hogy miből fogom felnevelni, csak azt tudtam, hogy meg akarom tartani. Páromnak nem mondtam el, csak szépen csendesen elkezdtem pakolni. Aztán rákérdezett, hogy "akkor most mi van ezzel a gyerek témával?" azt hittem, szemközt verem, pedig nagyon szerettem, de minden pozitív érzelmet kiölt belőlem a gyerekellenes megnyilvánulásaival. Aztán szépen elmagyaráztam neki, hogy nem vetettem el, és már nem is lehet, és inkább elhagyom. Iszonyatosan kiborult. Megbeszéltük, hogy amíg nem zárom le a munkahelyi dolgokat és nem találok jó lakást, maradok. 2-3 hétig csak kerülgettük egymást a lakásban, szörnyű érzés volt. Egyik este berúgott és leült mellém a kanapéra. Könnyes szemmel megkérdezte, hogy " és fiúnk lesz, vagy lányunk? Mert én inkább kislányt szeretnék." Csak lestem, nem akartam elhinni, amit mond. Egész éjjel beszélgettünk. Elmondta, hogy mennyire fél, és nem akarja feladni az eddigi életét, nem akarja, hogy korlátok közé szoruljon. Elmagyaráztam neki, hogy mire számíthat, ha ki akarja venni a részét a gyereknevelésből. Ezek után úgy döntött, hogy szeretné, ha maradnék gyerekestől.
A 20. heti uh-on kiderült, hogy lányunk lesz. :) Azóta mindenkinek nagyon büszkén mondogatja, hogy neki bizony kislánya lesz.
Sajnos vannak komplikációk a terhességgel, de nagyon reméljük, hogy minden oké lesz. Páromat mintha kicserélték volna! Ő választott babakocsit, babaágyneműt, mindenből megpróbálja kivenni a részét.
Nem mondom, hogy könnyű volt, nem tudom, mi lett volna, ha nem változik meg a véleménye, de hála az égnek megváltozott! Remélem, hogy neked is minden sikerül, és megtartod a babát akár vele, akár nélküle.
Majd írd meg, hogy döntöttél!
29+3 hkm
16:15!
Köszönöm,hogy leírtad a történeted!
A párom annyit mondott reggel búcsúzásul,hogy majd beszélünk még.Ma is beszéltünk többször telefonon(mindig ő hív),de nem a babáról,csak a szokásos,hogy telik a napod,jól vagy?beszélgetés volt.
Remélem változik a gondolkodása és elmúlik a kétely!
Mindennél jobban akarom a babát,de félek,hogy őt elveszítem.
Örülök 16.15-ös válaszoló,hogy szerencsésen alakultak a dolgaitok!Nehéz ez nagyon...
Szerintem meg kell ertetned vele, hogy az egeszen te mesz keresztul, egy abortusz nem olyan mint egy foghuzas, vagy egy vakbelmutet. Sulyos nyomokat hagy benned. Es ez a lenyeg, hogy benned. A parod tovabb allhat, elfelejtheti, lehet massal gyereke, de neked a mutet utan lehet, hogy tobbet nem lehet, arrol nem is beszelve, hogy mekkora serulest fog neked okozni lelkileg. Meg olyan nok is atelik ezt, akik tenyleg el akartak vetetni, en meg, ha jol olvasom, te nem szeretned, mar kotodsz a babahoz. Ha a parod torodik veled, ezt meg kell ertenie.
Drukkolok neked! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!