Szerintetek mit tegyek, hogy jobban érezzem magam? 35 hetes km bővebben lent

Párom nagyon sokat dolgozik,mindig azt mondja,hogy inkább itthon maradna...6 kor ér haza,este van csak velem,viszont én addigra már nagyon kimerülök,sokszor már 8 kor elaludtam...mostanában igyekeztem nappal pihenni,hogy több időt tudjak vele tölteni...

mostanában az év végi hajtás miatt viszont ő fáradt,és ő alszik el korán...

Én már itthon töltöm a napjaim nagy részét,sajnos jogsim nincs,egyedül meg a rossz idő miatt nem tudok menni sehova,csúszik,hol havazik,ráadásul dombon lakunk...és hogy betudjak menni a belvárosba egy órát kell utazni...

Megpróbálom elfoglalni magam,januárban,szülés előtt még vizsgáim is lesznek,így tanulok is...meg a szokásos,elvégzem a házimunkát,főzök,minden nap foglalkozok a bébivel és magammal is kicsit,és páromat is igyekszem kicsit meglepni...

Egy dolgot viselek nehezen,hogy én már csak akkor tudok menni valahova,ha ő is visz...

Viszont ő dolgozni is jár,és ma lesz a céges karácsonyi parti...úgyis tudjátok milyenek az ilyen események,a szingli csajok jó sokat isznak,és rányomulnak az összes férfira...legalábbis tavaly ez volt,akkor páromat 5 nő táncolta körbe...

tudom,hogy szeret,megbízom benne,az igazság az,hogy csak félek tőle,hogy azért nem jutott eszébe,hogy megkérdezze,hogy péntek este ne maradjon inkább itthon velem,mert szerintem nagyon unalmas lehet már velem...mert nem megyünk sehova...

nem bánom,ha elmegy,csak olyan jól esne nekem is kimozdulni...

múltkor kértem,hogy egy moziba menjünk el,azt mondta,nem mert a bébi megijed a hangoktól,és majd itthon letölti a filmet,amit szerettem volna megnézni...hiába mondtam,hogy ez a film nem olyan,tudjátok az új julia roberts-es film...végül is nem egy akció,és a bébit eddig sem zavarta a mozi...

de aztán ráhagytam páromra,mert tudtam,hogy ő nem szeretné megnézni azt a filmet...

sajnos barátnőim nincsenek,nemrég költöztünk ide,így más kismamákat sem ismerek...

és a legrosszabb az egészben,hogy mikor megkérdeztem párom meddig marad a karácsonyi partin,azt felelte,hogy nem sokáig,mert másnap megyünk felköszönteni anyukáját...merthogy szülinapja lesz...

borzasztó rosszul esett,hogy eszébe sem jutott azt mondani,hogy siet haza hozzánk...

úgyhogy tegnap óta magam alatt vagyok

persze gondolom azért is érzem így magam,mert a hormonok ilyenkor már nagyon dolgoznak,meg a terhesség miatt is túlzottan magamra veszem az ilyen apróságokat...

de mit tegyek,rosszul esik...kicsit több törődés olyan jó lenne :)

úgy érzem nem vagyok annyira fontos a páromnak,ha minden előbb eszébe jut,mint az,hogy esetleg nekem nagyon rossz itthon egyedül egész nap...

mondtam neki tegnap,hogy nagyon hiányzik ő is,meg a társaság...nem igazán figyelt rám...mert ő nyugodt attól,hogy itthon vagyok,és itt nem lehet semmi bajom :)

Segítsetek kérlek,hogy ne érezzem ilyen pocsékul magam...szeretném én is azt érezni,hogy élek...

meg olyan jó lenne,ha párom kicsit többre becsülne...de ezt nem tudom,hogy érjem el...azt hittem az a legfontosabb,hogy érezze,hogy törődök vele,és hogy a pici semmin sem változtat kettőnk között...de mostanában csak akkor figyel rám,hogyha mással vagyok elfoglalva,és nem őt ugrálom körül :(