Abortusz. Pozitív teszt után mi a teendő?

Nőgyógyásznak kell jelezni hogy nem akarod megtartani. Utána védőnővel elég kínos beszélgetés( bár vannak kivételek).Aztán még egy beszélgetés. Megállapítja hogy szerinte mennyit kell befizetned,megkapod a csekket és a megbeszélt időpontban bemész a kórházba

röviden ennyi

Mivel szültél már így neked nem kell elötte való nap bemenni tágításra

Sokan már aznap délután haza mennek.

Alszol , nem fogsz érezni semmit

Megértelek én se vállalnék még egy gyereket bármennyire is imádom őket, mert a szeretet az kevés pénz is kell a felneveléséhez

Sajnos a barátnőm már átesett rajta. A következő történt vele. Először nőgyógyász. Érdemes ahhoz menni, aki csinálni fogja, így egyből az időpontot is meg tudod vele beszélni. Megállapítja a terhességet, és az orvostól kapott papírral el kell menni a védőnőhöz. Ő elbeszélget veled, hogy miért nem tudod megtartani, és ad egy csekket. Azt hiszem 30.000 forint körüli összegbe kerül, de ezt nem tudom pontosan. Majd a beszélgetést követően egy héttel - legalábbis a barátnőmnek akkor kellett - vissza kell menni a védőnőhöz. Ekkor kell bemutatni a csekket. A védőnő ad egy papírt, a dokival egyeztetett időpontban bemész a kórházba. Ha még nem szültél, akkor egy este bent kell maradnod, mert méhszájtágítót raknak fel. Másnap reggel van a műtét, és délután 1-2 óra körül hazamehetsz.

Sajnálom, ha így döntesz. Én nem akarok sem mellett, sem ellene beszélni, hiszen nem az én életemről van szó, és neked kell élned az életed!!! Viszont azt látom, hogy a barátnőm teljesen kikészült tőle. Gyógyszerfüggő lett, és az állása is majdnem ráment a lelki betegsége miatt. Én akkor vártam a második babámat, amikor abortuszra ment, és miután megszületett a pici, még telefonon sem tudott velem beszélni. Nagy lelki teher ez egy nőnek. Ha nincs más választásod, akkor sok erőt kívánok neked!

Egy barátnőmet kísértem végig ezen az úton, és olyan nyomot hagyott bennem, hogy én képtelen lennék megtenni. Nem fizikailag volt számára fájdalmas, hanem lelkileg törte teljesen össze. A mai napig gyertyát gyújt azon a napon, amikor elvetette a babát, pedig annak már 9 éve.

Megértem a döntésedet, valószínűleg alaposan megfontoltad, és számba vetted a lehetőségeidet. Szorítok neked, hogy túl tudd tenni magad rajta, és a gyerekeid a megszokott kiegyensúlyozott anyukájukat kapják vissza.

Mindamellett azt tanácsolom neked, fuss neki még egyszer a kérdésnek, mert ha már megtetted, nincs visszaút.

Nem feltétlenül az anyagiak jelentenek mindent. Én most várom az 5. babámat, a nagyok 17,13,12 évesek, a kicsi 17 hónapos, és bár nincsenek kenyérgondjaink, nem élhetünk nagy lábon. De a gyerekeim imádják a nagy családot.

Sok erőt kívánok neked, bárhogy is döntesz.