Szerintetek nem veszik észre 25 hetesen kabátban a hasam, vagy más oka van, hogy nem adják át a helyet?

szia!

Neveltetés,ennyi.

Más példa egy kicsit, de az elv ugyanaz..Nyáron vonatoztam,15-16 évesek ültek előttem, felszállt papi,mami,alig bírtak menni. A fiatalok felálltak,mosdóba mentek,vitték minden cuccukat,mamika,papika leült, erre a kedves fiatalok visszaértek,és olyan hangon beszéltek a házaspárral,hogy én szégyelltem magam helyettük...pedig én sem vagyok egy nagy öreg a magam 23 évével.

Most,hogy kismama vagyok,szerencsére nekem sem kell tömegközlekednem,de egy biztos,én úgy fogom nevelni a kislányunkat,ahogy engem neveltek a szüleim,és ő is tudni fogja,hogy mit illik,és én is nyitottabb szemmel járok...Ennél többet nem tudok tenni,de azt hiszem ez is valami.

9:44 es vok.

Valóban lehetnek betegek én ezt is írtam, de egy tömött busz vagy metró példának okául nem hiszem hogy csak vérnyomásosokkal van tele meg egyéb betegséggel.

Egyébként mikor a kislányommal voltam terhes magas vérnyomásom volt cukorbetegséggel, duzzadt boka, ájulás mindig mindenhol, és különben is ráült a kisasszony a farcsontomra ami olyan volt mintha törtdelték volna minden egyes mozdulatnál.

Na akkor kérdem én egy metron ki mennyire "beteg" mert nem minden kismama fitt és vidám, nekem pl nem volt csupa vidámság főleg a vége. De ha feltűnt volna nem is említettem egészen eddig.

Egyébként szerintem!

Ha minket már ennyire semmibe vesznek, vagy ahogy valaki írta ő ugyanolyan egyenrangú mint mi kismamák, AKKOR:

legalább azt vegyék észre, hogy a te hasadban nem egy rekesz sör van, vagy több kg háj, vagy egy kosárlabda!

Egy érző lény, egy ici-pici baba!

Aki ha "látható"lenne egyből mindenki odafordítaná a fejét és elmosolyodna, ez tuti.

De ebbe senki bele sem gondol.

És még valami. Ha én rosszul vagyok, a baba is rosszul van. Ha felmegy a vérnyomásom akár idegességtől akár csupán hőségtől vagy ugye tömegközlekedéseken jellemző a levegőtlenség, az a pici baba a pociban, csak sokkal később érzi mindezt, mire én már jól vagyok a baba még mindig rosszul van!!!

Persze lehetnek más országokban is ilyenek, de azért lássuk be mi magyarok úgy alapból is ilyenek vagyunk, úgy más téren is!

Tisztelet a kivételnek!

És persze vannak "ostoba" kismamák is mint amit az említett autós eseten látszik de azért a probléma még probléma és nem véletlenül "vitázunk" mi itt!

A mai világban egyáltalán nem csodálkozom, hogy ilyen figyelmetlenek az emberek egymással. És nemcsak a pocakos kismamákkal, hanem az idősekkel, kisbabával utazókkal, elesettekkel, óriási csomagokat cipelőkkel, és még sorolhatnám. EGYÁLTALÁN NEM VESSZÜK FIGYELEMBE EGYMÁST!!! Ennek számos oka van, amiről oldalakat lehetne írni.

Én általában átadom a helyem (ilyenkor illemtudónak, empatikusnak, kedvesnek látnak ez emberek) de van, amikor egyszerűen borzasztóan fáradt, kimerült vagyok az egész napos melótól és alig várom, hogy egy kicsit leülhessek végre és tényleg nem érdekel magam körül senki, csak bambulok (ilyenkor viszont bunkónak, tuskónak tűnök az emberek szemében). Két gyermekem van, nincs jogsim, mindkét terhességem alatt sokat közlekedtem busszal (majdnem végig dolgoztam és naponta két órát kellett utaznom). Én nem vártam el, hogy átadják a helyet (két kezemen meg tudom számolni, hányszor adták át), ha átadták, nagyon jól esett, de egyáltalán nem éreztem természetesnek. Az a másik, aki átadta a helyét, áldozatot hozott értem, szívességet tett nekem, nagyon megköszöntem. Rengetegszer álltam végig az utat hatalmas pocakkal, ami nem volt túl kényelmes és nagyon jól esett volna leülni, de ahogy végignéztem az embereken, láttam, hogy ők is fáradtak, megtörtek és nem igazán érdekli őket a másik jólléte. Ez úgy érzem megbocsátható bűn, mert néha én is képviseltem ezt az oldalt és átérzem az ő fáradtságukat is. Mindenkinek a lelkiismeretére van bízva, hogyan kezeli az ilyen helyzeteket (átadja-e a helyét).

egyébként mi ez a hülyeség, hogy aki feláll az áldozatot hoz a másikért!

Talán aki feláll, annak a helye ki van bérelve? Vagy rá van festve, hogy csak fáradtaknak? Vagy nem észreveszősöknek?

kabátban télen (januárban szültem, kb, december elejéig jártam tömegközlekedéssel) senki sem látta rajtam, hogy terhes vagyok. A kabát torzít, nem vevődik észre, én tudtam, hogy nem látják, nem is csináltam belőle dolgot.

Nem voltam az a nagy másokelévágós típus, egyedül gyerekkocsival szoktam tolakodni, hogy az elsők között szállhassak fel, mert különben nincs helyem feltenni a babakocsit.