Hogyan jelentettétek be a szülőknek, hogy jön az unoka?

Miért biztos hogy "balhé lesz"? Lehet hogy örülnek neki.

Szerintem mond el minél hamarabb, mert ha mástól hallják vissza az tényleg hülyén jön ki! Szerintem tudják Ők hogy próbáltok magatokon segíteni, a párod sem véletlenül ment el 100km-re dolgozni. Nem hinném hogy ki lesznek akadva, hidd el örülni fognak neki.

Hát nem könnyű, nem irigyellek a helyzetért. Minket ugyan nem a szülők tartanak el, de anyumék nagyon sokszor kisegítenek bennünket. Így tudom miről beszélsz. Tavaly vettünk egy laptopot, nem tudnak róla, szarul érezném magam, hogy sokszor adnak pénzt, hogy túl éljük a helyzetet, mi meg költünk ilyenre. Kellett, nem bántam meg, de előttük emiatt szarul érzem magam. Nálatok is hasonló a helyzet, csak felnagyítva. DE! Az tuti, hogy utána sem kell többet adniuk, mert azért gyest, meg családi pótlékot fogsz kapni, az bőségesen fedezi a baba kiadásait. Ha ügyes vagy, még marad is. Ruhákat próbálj meg a teszveszen beszerezni. De mindent megkapsz használtan, és úgy sokkal olcsóbb. Gondolj bele, egy kiságyat is max 2 évig használ egy gyerek, bőven jó az utána is!

Mi a "vőlegényemmel" úgy vállaltuk be a gyereket, hogy pályakezdő mnélküli vagyok, így semmiyen támogatást nem kapok, párom havi nettó 90ezer ft keres. Apja a dupláját, s még így is elvesz tőlünk 20 ezret, télen 25-őt. A szüleim 3-an vannak s annyiból élnek mint mi ketten. Tőlük viszont néha kapunk támogatást, még ha nem is sokat tudnak adni, de megpróbálnak valamit adni. Már meg volt az esküvőnk, após abban a hónapban 40ezret krt el tőlümnk, mert előző hónapban csak 61ezret kapott a párom, mivel műtötték, s táppénzen volt. S tőle semmit nem kaptunk. Az unokát nem akarja, a szüleim annak ellenére h ők néha támogatnak minket nagyon örülnek az unokának. S ráadásul már ők se hiszem h ki tudnak segíteni majd, mert apu közmunkán van, ami januártól végleg megszűnik ahol élnek, s anyut is elengedték a mhelyéről, mivel 8 általánosa van. Mi végül is hó végéig alig jövünk ki, jól jött h szüleim néha segítettek, de após csak elveszi. minthogy adjon. Sőt a kis szobában vagyunk, s nem hajlandó velünk cserélni szobát, arra hivatkozva h neki így jó, mi meg oldjuk meg. S kijelentette, hogy nyugdíjas koráig ha tetszik nekünk ha nem velünk akar élni.

Hát nekem anyukám patikában dolgozik így ő hozott terhességi tesztet.este megcsináltam a tesztet ami pozitív lett,másnap mentem a patikába kérdezte nagy kiváncsian mi lett az eredmény,és mondtuk neki hogy gratulálunk nagymama lesz.alig akarta elhinni.utána minden munkatársának elmondta amikor eljöttünk tőle.anyósoméknak meg a párom mondta el,ők is nagyon boldogok voltak. :)

Utolsó előtti vagyok. A szüleim annyira örültek neki, Ők a fordítottjai apósnak, bár az se annyira jó, mert amint megtudták, elkezdtek rózsaszín rucikat venni, ja és fiam lesz. De már alig várják, hogy megszülessen. A szüleimnél annyi hátránya van az egészben, hogy mindent helyettünk akarnak megvenni, s eleinte csupa lányos, mióta megtudták, hogy fiú, csupa fiús cuccokat vettek. Csak a gond az, hogy nem évszaknak megfelelőt, s méretezéseket se nézték. Annyit szóltunk erre, hogy inkább amit vennének annak az árát adják ide, s megvesszük olyanban amit mi gondolnánk a kicsinek. Ők csak ebben borultak ki. De Ők is annyit mondtak az egészhez, hogy már nem vagyunk fiatalok, s jó döntést hoztunk. Nagyon szerettek volna unokát. Így náluk nem volt gond. Mi úgy akartuk elmondani, hogy megkérdeztem telóban anyát mikor jön le hozzánk legközelebb, mert szeretnénk mondani neki valamit. Persze kitalálta a babát, elsőnek letagadtuk. De aztán mivel párom nem bírt magával, s azt hittük, akkor após külön enged minket abba a házba, amit anyós a fiának építtetett anno mikor még élt, hogy ha családja lesz költözzön ki velünk. Elmondta az apjának, aki csak annyit szólt az egészhez, hogy a gyerek felelősséggel jár, s 27-28 évesen még fiatalok vagyunk egy gyerekhez, ráérünk vele. Hát mondanom sem kell, páromat nagyon megviselte, s ez az egész úgy jött le nekünk, hogy vetessük el. A párom olyan szomorú volt, hogy mégis csak úgy döntöttem, nem várok még egy hetet, felhívom a szüleim. Anyukám már annyira akart unokát, hogy már a terhességem előtt vásárolgatott baba cuccokat, s így gondoltam, hogy örülni fognak neki. A szüleim, testvéreim nagyon örültek, párom is felvidult. Párom rokonságának később akartuk elmondani, de após elfecsegte magát, így ott nem tudtuk meg a reakciókat. Hiába mondtuk neki, hogy még rokonság előtt titokban akarjuk tartani, mert a teszt után mondtuk el a nagyszülőknek, s rá 2 hétre, 5 hetesen kórházba kötöttem ki. S ahelyett h após tartotta volna a száját, mire kijöttem, már tudtak róla h baba lesz. Másoktól azt hallottuk vissza, apósnak az a baja az unokával hogy nem tud vele mit kezdeni. Végül is a szüleim örülnek, de velük az a bajunk, hogy mindent helyetünk akarnak megvenni a kicsinek, s mindenbe beleszólnak, mintha az ők gyerekük lenne, s ha szólunk, hogy mi vagyunk a szülei, had döntsük el mi mit szeretnénk, megsértődnek, s anyu elkezd hisztizni meg kiabálni velem. Szóval nem vagyunk valami jó helyzetben. De már mi is anyira szerettünk volna gyereket, hogy bevállaltuk így is. Persze apósnál se s a szüleimnél se ilyen reakciókra számítottunk. Szüleimnél annál igen, hogy örülni fognak, de nem hittem volna ennyire beleszólnak majd mindenbe.