Terhes patológiáról saját felelősségre hazamehetek?

Bármikor, bármilyen állapotban haza lehet menni, nem fognak kényszerrel ott tartani.

De azért azt gondold át, hogy mivel teszel jót a születendő gyerekednek.

Azzal, hogy a saját nyűgöd miatt nem maradsz a kórházban, vagy azzal ha a kórházban maradsz hetekig, viszont azonnal ellátnak, ha gond lenne.

Én 6 hetet töltöttem kórházban a szülés előtt. Nem volt kellemes, de biztonságosabbnak ítéltem, mint az otthon létet. Kihúztam a 36. hétig.

Most szólok,bár lehet késő,hogy ez a "kellemetlenség" amit a kórházi bentlét okoz neked,semmiség ahhoz képest amekkora áldozatot kell majd hoznod életed során a gyerek miatt anyaként.

Illetve ha neadjisten a koraszülés miatt sérült lesz a gyereked, na akkor felkötheted a gatyád.

Hasonlóan voltam, én hazamentem.

Nekem a 17.héten mértek C2100-at. 32.-héten ugyan így görcsökkel mentem be.

Befektettek, 4 napig rám sem néztek konkrétan. Ekkor úgy döntöttem, ezt otthon is meg tudom csinálni, csak otthon még a kaja is jobb illetve aludni is tudok.

Én hazamentem. Húzták a szájukat, de pont nem érdekelt. Ahogy őket sem az, hogy betettek mellém 2 egész nap ordítozó cigányt, akiktől éjjel is zengett a folyosó.

Hazamentem, pihengettem. Néha kiültem az udvarra, amúgy netflixeztem kb egész nap.

39+6-ra indultak be a fájások, akkor szültem.

Nekem vagy a szomszéd, vagy anyám vagy férjem, valaki mindig volt "szolgálatban", úgyhogy ha gáz lett volna, meg lett volna oldva a visszajutás.

Én másfél perces fájásokkal mentem be 36 hetesen, órákig nem múlt így éjjel bementünk...a méhnyak nem rövidült és nem is nyíltam. Még is bent fogtak. Minden nap ígérték, hogy, ha jó az nst hazamehetek. A fájások másnap elmúltka, kaptam rá gyógyszert. Programcsászárom lett volna. Az nst soha nem volt tökéletes... látszott, hogy fent van vagy alszik, de túl nyugodt volt. Hiába mondtam, hogy 5 percre lakunk kocsival...

Vasárnap éjjel mentem be. Szerdán megcsászároztak, aznap töltöttem a 37.hetet. kiderült, hogy csomó volt a köldökzsinóron és rengeteg magzatvizem volt. Látszólag nem volt baj, jól voltam, én is hazavágytam, pláne, hogy az első osztályos gyerekem is hiányzott...és lett volna dolog bőven. Még is a legjobb dolog volt, hogy nem engedtek haza.

Hidd el, okkal tartanak bent, max nem mondják el miért...tapasztaltak...láttak már mindent, tudják, hogy hirtelen baj is lehet. Kitartás!

Nekem a 18. héten tölcséresedett ki a méhnyak, és 1,8 cm hosszú volt. Sürgősségi műtét lett belőle, összevarrták a méhszájat, és fejjel lefelé megdöntött ágyban kellett feküdnöm. Voltak kritikusabb részek, főleg a műtét után, de kb. 25. héttől már stagnált a helyzetünk, ezért 3 hónap után hazakértem magam.

Ugyanúgy megdöntöttük fejjel lefelé a franciaágyunkat, és egész nap feküdtem otthon is.

Engem nagyon nyomasztott a kórházi légkör. Többnyire jó szobatársakat kaptam ugyan; de azért láttam egy csomó mindent, ami nem segített engem a helyzetemben; sőt, még olyan dolgokon is elkezdtem aggódni, ami alapjáraton meg sem fordult volna a fejemben. Együtt aggódtam a koraszülőkkel, miközben ez végig felettem is ott lebegett. Volt középidős vetélés is, ami 'feltépte' az összes lelki sebemet, mivel 1 évvel korábban velem is megtörtént.

Az orvosok, nővérek hozzáállása változó volt: volt, aki aranyos, kedves, segítőkész, megértő volt; más cinikus, nemtörődöm stílusú, akiknél nem éreztem magunkat biztonságban, ha bármi épp akkor merülne fel.

Ahhoz, hogy végül kihúztuk a 38. hétig, szerintem hozzátett, hogy végül hazamentem, és nyugalomban töltöttem azt a fennmaradó 2 hónapot.

De vírusos helyzet miatt látogatási tilalom van.

Nem vagy fekvőbeteg, lemész szépen sétálni, ott tudsz találkozni apukával. A büfében is...