Kővér vagyok, eddig egészségtelenül éltem, de teherbe estem. Azonnal egészséges életmódra valtottam, de lefogyni már nem tudok. Mire számíthatok?

Az első terhességem 94kg-ról indult és 107 volt a vége. 163cm vagyok.

Nyilván én a szerencsés kategória voltam, problémamentes volt a terhesség. Szülni nem tudtam, nem tágultam, császár lett. A baba egészséges volt, ma már 7 éves és egészséges vékony alkat.

Nekem a császár utáni felépülés volt nehéz, be is gyulladt a hegem. Nekem lehet ezt már a túlsúly okozta.

Szülés után 1 évre kialakult a migrén, előtte soha nem voltam migrénes... rá egy évre magas vérnyomás, aminek nem volt tünete, csak migrénkor rálestem.

Még a terhesség előtt egyébként diagnosztizált IR és pajzsmirigy beteg voltam, az azóta is van.

Most a második babával 112 kg-val lettem terhes. 26 hetes vagyok és 108kg. Tehát fogytam. Egyelőre minden rendben...rám a terhesség úgy néz ki jó hatással van. A vérnyomásom alacsonyabb, a cukrom kíváló a terhelés is ilyen jó még sose volt. A kedvencem, hogy a migrének nem jönnek.

Egyik babával se hánytam, én sajnos nem figyelek az étkezésre, bár most kezdem visszafogni...a normális kajákzól undorodom így kb csak a gyümölcsök és a csoki az ami megy...

Nem vagyok jó példa, de szerencsés vagyok, mert lehetne sok baj... bár a vége még messze, de úgy néz ki terhesen csak jobb állapotba kerülök. Az első babával se vizesedtem csak az utolsó napokban estefele...mellesleg augusztusban szültem, tehát a nyár miatt alapból vizesedhettem volna. Szóval tényleg elkerült minden is.

Igazából mindig lehet baj, mindegy milyen súlya van az embernek. Sógornőm a másik fele..40kg és terhességi cukros volt kétszer is. Vízesedett is rendesen...

Ugye mindig vannak kivételek, de az sajnos tény, hogy aki túlsúlyos annál mindig nagyobb az esély a komplikációkra, akkor is, ha van aki vígan megúszik mindent...

Figyelj az étkezésre, mérd a vérnyomásod, mozogj amennyi jól esik (séta) és hallgass a dokidra.

Mást most nem tehetsz.

A legjobbakat kívánom!

Nem akarok szemét lenni utolsó: de a tervezett második terhesség előtt miért nem fogytál le? Ha te magad is tudod, hogy a túlsúly nem jó, erre a második terhességed idejére még rászedtél az egyébként sem kevés kilódra.

Számomra a tervezett terhesség azt jelenti, hogy az ember megpróbálja magát a lehető legegészségesebb, legjobb formába hozni, hogy az a gyerek egészséges környezetben fejlődjön.

A vérnyomás pedig tök normálkis, hogy a terhesség elején csökken. Terhességi toxaemia sem 10 hetesen fog kialakulni, hanem a terhesség végére. Ha alapból magas a vérnyomásod, csak a terhesség elejére normalizálódik, az azért a terhesség végére jó eséllyel megint magas lesz.

Hali

Nézd, túlsúllyal terhesnek lenni nem annyira jó de megfelelő diétával (nem fogyókúra!!!!, endocare-es dietetikusokat nagyon tudom ajánlani) és ha szabad akkor mozgással rengeteget tehetsz te és a babád egészségéért.

Az én esetem:

Én 172/3cm-hez vagyok és 90 kilóval estem teherbe. Nálunk lombik program volt (ennél nagyobb volt a súlyom, csak a felkészülési időszak alatt fogytam valamennyit). Az életmód beállítása után (amikor az értékeim már rendeződtek) az endokrinológus és a nőgyógyász is javasolta hogy kezdjünk neki a lombiknak.

Azt gondolom ez a súly egész sok rizikót hordoz, de szakértő, tudatos odafigyeléssel rengeteget javíthatsz az esélyeken. Nekem IR miatt is, de rendszeresen kellett mennem vagy sima vagy saját reggelis terhelésre, és a dietetikusom segített megfelelő diétát tartani. Mivel amit előtte mozogtam nem folytathattam de az én esetemben a sport nagyon fontos figyeltem arra hogy megfelelő mennyiségű séta legyen az életemben és mellette terhesekkel is foglalkozó magán edzőhöz jártam. (Sajnos ezt orvosi javaslatra a 35-36. Héten abba kellett hagynom két-három hétre, de most a 38.-on a sétát már újra is kezdtem) Jelen pillanatban 38 hetes vagyok, nem vizesedem különösebben, a vérnyomásom köszöni jól van, GDM nem lett, egyedül meleg frontok esetén nem tökéletes a cukrom (ezt itthon látom, de mivel ritka eset így labor nem mérte ki), a baba nem nagy hanem inkább picit picike. Nem tudom hogy hogyan fogok szülni, egyenlőre a természetes a terv. Nálam a hízással pech volt hiába a sport és a diéta így is több lettem: jelenleg 95-96kg vagyok, de ez sem vészes hízás, még bőven a határokon belül van (és elvileg ennyi lemegy a szüléssel). Ezzel csak azt akarom mondani hogy szeretem mindenképpen érdemes szakértő segítségét kérni az életmód váltásban, hogy neked és a babának is jó legyen, de ha ez megtörténik akkor rengeteget javíthatsz a helyzeten.

(Jah és a közérzetednek is jót tud tenni hogy fitt kismama vagy, legalábbis én élveztem hogy pocakkal is tudok járkálni mindenfelé, hiszen az izomzatom még talán picit erősödött is a terhesség alatt)

Gratulálok a babához és hajrá az életmódváltással! (A Googlet pedig kapcsold ki, ne idegeskedj annyit a súlyod miatt mint én, ha az ember megteszi amit tud akkor jobb ha nem a riogatást olvassa ezerrel mindemellett)

24-es vagyok

Csak válaszolnék a hozzám intézett véleményekre.

Nem tartalak szemétnek, mert teljesen igazad van, sajnos tini korom óta küzdök a súlyommal, bár bevallom, nem volt olyan dolog az életemben, ami igazán arra ösztökélt volna, hogy le kell fogyjak. Soha nem volt párkapcsolati problémám a súlyom miatt, mindig volt párom, nem csúfoltak sőt elég központi karakter voltam. Azon kívül, hogy magamnak nem tetszettem, más bajom nem akadt a felesleggel, ami mai napig fura, sőt még sportoltam is évekig. Bevallom beleuntam a diétába... az első baba nehezen jött, ott nagyon odatettem magam, de hamarabb jött a baba, mint a nagy fogyás. -8 kg után terhes is maradtam. Sajnos csak akkor tudok fogyni, ha szedem a gyógyszert az IR-re, anélkül a diéta nem működik. Próbáltam hosszú hónapokig nélküle, mert egyszerűen időm sem kedvem nem volt visszamenni a dokihoz gyógyszert iratni. Sőt volt egy időszak, mikor konditerembe is jártam. Csak úgy és akkor tudok fogyni, ha kapom a meforalt, mellé a ch diéta és mozgás. Na már most a gyermek után eleinte se idő se energia nem vitt rá, pláne, hogy 3 éves koráig nem aludt jól, ami azt jelentete, hogy éjjel összesen aludtam 3 órákat, ami szintén nem segít, hiszen kimerült voltam... és nem voltam elég erős ahhoz, hogy magamnak számolgassam a kajámat, mindent külön magamnak csináljak, és még a gyereknek is külön, mert ő meg aztán végképp nem eszik meg mindent.

Ezek nem kifogások, csak tények. Fáradt voltam és nem akartam időt fektetni abba, hogy tartós változást érjek el. Anyagilag is megterhelő 3 havonta endokrinológushoz járni (tb alapon kb soha nem kapok időpontot, így marad a magán), végül feladtam. Azon kívül, hogy a kajámra figyeltem, mást nem tettem. Ezért nem fogytam le... most viszont elhatározásra jutottam, és mivel járok endo dokihoz terhesség alatt, szülés után nem hagyom magam, mert két kisgyereket szeretnék látni felnőni, igen, tudom, hogy túlsúllyal csökkenhet ez az idő is..., összeszedem magam és magammal is foglalkozok. Ez most egy őszinte és hatalmas elhatározás részemről.

Az hogy undorodom terhesen a jobb kajáktól, hát nem tudok vele mit kezdeni, de élesen fogalmaztam, attól, hogy undorodom természetesen igyekszem enni normálisan és változatosan, két hete visszafogtam a cukros ételeket, nem szűntettem be, de nagyon minimalizáltam, ha nagyon úgy érzem, inkább eszek két narancsot.. az első trimeszterben a hústól rosszul voltam, kb pirítoson éltem, minden büdös volt... Most így lassan 27 hetesen azért jobb a helyzet, és nagyon próbálkozok, de attól még nem tetszenek a dolgok, a vérnyomásom még szuper, alapvetően az sem biztos, hogy magas a vérnyomásom, mert fehérköpenyes vagyok. Minden dokinál, védőnőnél magas, itthon vagy barátoknál, meg teljesen normális, de szoros megfigyelés alatt vagyok, rendszeresen mérem, vezetem, és bevallom, eléggé tartok is tőle, és igen, nagyon jól tudom, hogy félidő után romlani fog, vagy romolhat.

Bocsánat, hogy hosszú lettem, tömören lusta voltam és soha nem kaptam akkora lökést, ami miatt lelkileg is éreztem volna szükségét a változásnak. Voltak még családon belül is gondok,amik elvették az időmet, de ez már nem ide tartozik, szóval bőven volt olyan okom, ami miatt magamra nem jutott idő és azt a kicsit amit esetleg pihenésre tudtam fordítani, már nem akartam a diétával elszöszmötölni. Nem szabad kertelni egy lusta dög voltam.

Ez a jövőben változni fog, hiszek magamban, és ez szerintem nagyon fontos az életmód váltáshoz.

Hmm en teljesen jol erzem magam ahogy vagyok...

Mar 51 vagyok se hiaba a tulsuly semmilyen labor cukor vernyomsa ertekem rossz. Vagyia abszolut jok. Minden hatarertek alatt joval.

Tudom most mindjart le leszek oltva ...