Terhes vagyok de egyáltalán nem örülök. Hogyan legyek pozitívabb?

Lehet,hogy már sok ilyen kérdés van,ne kövezzetek meg,nem nagyon olvastam utána,csak egy pár pozitív mondatra/tapasztalatra van szükségem mert nagyon egyedül érzem magam.Kiderült,hogy terhes vagyok,10hetes. Gondolom,minden normális ember örülne de én nem. A szüleim nem igazán örültek mikor elmondtam,nem beszélünk róla,nálunk ez amolyan tabu. Úgy kezelnek azóta is mint aki simán csak beteg és azért hány. 18 évesnek érzem magam mert teljesen úgy viselkednek velem pedig már is 25 elmúltam és mindjárt 26 leszek.Szó sem esik a terhességről,mindenki próbálja kerülni a témát,ki se nincs mondva,hogy terhes vagyok,csak elterelgetik,megkérdezik hogy vagyok aztán ennyi.A párom és az ő szülei viszont nagyon örülnek. A párommal 2,5éve vagyunk együtt. Sajnos az elmúlt fél évünk nagyon viharos volt. Én már szakításon gondolkodtam de ő nem,pedig nem igazán bánt velem helyesen. Hazudott sokszor dolgokról,voltak problémáink. Tudom,hogy az én hibám és rendesen védekezni kellett volna és hasonló kommentek fognak érkezni. Egy betegségemből adódóan az orvosok figyelmeztettek,hogy nehezebben esnék teherbe és ha sikerül is nagy a vetélés kockázata amit el is fogadtam. Ezért ért váratlanul az egész. Nagyon bűntudatom van,hogy nem örülök igazán. Nemtudok boldog lenni. Nem tudok pozitív lenni,csak negatív gondolatok keringnek a fejemben. Velem ellentétben a párom örül és szerinte a baba hozna minket össze és költözzünk össze és minden rendben lesz. Nagyon félek,hogy egyedül maradok a kicsivel. Nekem más terveim voltak.Külföldön éltem egy ideig és szerettem volna még visszamenni,kicsit utazgatni,élni,több helyen mivel mindig olyan érzésem volt,hogy még nincs meg az a biztos pont amikor megállnék. Nem érzem magam készen egy babára egyáltalán. Nemtudom magam elképzelni se terhesen se anyaként.Illetve jobb lett volna,ha a párommal már rendezzük a dolgainkat és legalább összeházasodtunk volna. Nagyon kilátástalannak látom a helyzetet,nagyon félek és nem tudom mi tévő legyek. Úgy érzem nembirom tovább és kezdek megbolondulni,stresszes vagyok és nemtudok máson gondolkodni,csak ezen. Mit tehetnék? Ha abortuszra mennék szerintem azt is bánnám,úgyérzem ha nem,azt is.