Normális, hogy még nem tudtam elhinni, beleélni magamat, hogy gyerekünk lesz, mert félek, hogy valami történik vele?

Lombik nélkül is így voltam. Akkor kezdtem el tényleg számolni a dologgal, amikor olyan 26-28 hetes lehettem, tehát mar nagy valoszinuseggel koraszules esetén is életben marad. Vegul 41. héten szültem.

A furcsa érzes, hogy "most nekem tényleg van egy gyerekem?.." sokáig fenn állt születese után is. Most 3 éves, most már nagyon termeszetes, nem tudom mikor billent át, valahol 1 es 2 eves kora között.

#11! Én az 1.trimesztert paráztam végig, mert vetélésem volt előtte és ennél is véreztem hetekig. Szétszedtek ezen az oldalon. A sok károgó már jó előre megjósolta, hogy ennél csak rosszabb lesz, mindig ilyen paragép leszek, mert már most...Kezeltessem magam, mert mentális beteg vagyok stb.Hiába írtam, hogy nem, hisz az előzmények miatt van.

Ehhez képest a 2.trimeszterben már sokkal nyugodtabb voltam, a 3.óta meg szinte semmi, egy tök egészséges féltés. Koraszülés eszembe se jutott, a születési sérüléstől meg kb.a vajúdás 10.órájában féltem egy 2 percig. Legközelebb akkor leszek paramama, amikor képes lesz önálló helyváltoztatásra, mert már most nagyon mozgékony.

2hónapos

Na, a lényeget meg elfelejtettem, pedig azért kezdtem el írni. Nekem is bedöglött a légzésfigyelő, kb.3nappal az után, hogy hazajöttünk a kórházból. 2 is, mert volt egy pelenkás is, amiben elemet kellett volna cserélni és azzal a lendülettel kinyírtam🤦🏽‍♀️

Annyira azért nem vagyok bátor, hogy meglennék nélküle, nem rég vettem újat, de úgy közel 6 hetet bírtam.

14,15 voltam

Én 32 hetes vagyok, természetes úton estem teherbe, de hidd el, nem lesz könnyebb később se.

Először aggódsz hogy megmaradjon, utána azon hogy minden rendben legyen a 12 hetes genetikain, utána azon hogy a 20 hetesen, aztán meg hogy nehogy korábban jöjjön. Szerintem innentől kezdve egy merő aggódás az életünk.. :D