Mennyire normális dolog, ha hazajön a férjem és semmi másról nem hajlandó velem beszélni, csak a 20 hónapos gyerekünkről és vele meg a netezéssel van elfoglalva?

Azért nincsenek barátaim, mert megmondta nekik, hogy kopjanak le rólam és nem jöhet hozzánk senki, mert a házunk nem találkahely ahhoz, hogy én pofázhassak, mert unom az otthonlétet, mert szar vagyok anyának. Én ne talákozzam senkivel házon kívül se másnál, sem semleges helyen, mert a normális nő a gyerekkel van elfoglalva, nem a többi szar anyával programozik se csak "anyák", se nem alibinek a gyereket is magával cihőlve.

Igen, ketten beszélgetünk a gyerekről. A munkájáról nem kérdezhetem, mert azt mondja, hogy semmi közöm hozzá és bunkó vagyok, hogy még otthon is azt akarom, hogy erre gondoljon, amikor az ő munkaideje már lejárt és ő játszani akar a gyerekkel nem velem beszélni a beszűkült tudatúval. Ő az egyetlen ember, akivel beszélek, vele is csak a gyerekről beszélhetek, mint egy normális anya, csak nekem ez nehéz, nem tudom, hogy a normális anyák ezt, hogy csináljátok.

Nem.

Terhesség alatt sokat kellett feküdnöm.

Akkor kezdte, amikor nagyobb lett a gyerek és nemcsak a házban akartam volna ülni vele, mert szerinte lusta voltam rá.