Normális, hogy még nem tudtam elhinni, beleélni magamat, hogy gyerekünk lesz, mert félek, hogy valami történik vele?

Sajnos az. Utána majd aggódsz nehogy koraszülött legyen, majd hogy ne sérüljön a szülésnél, hogy jól fejlődjön, egészséges, boldog legyen:) Ez már sose ér véget:D Boldog babavárást!

Ismerek olyat akinek ez az érzés még akkor is megvolt mikor gyereke már egyetemet végzett felnőtt ember volt... szóval tessék megszokni

Én is lombikos kismama vagyok, az első trimeszterben még egyáltalán nem tudtam magam beleélni. Aztán azért valamivel jobb lett, most 36 hetes vagyok, de még most is aggódok. 😃

Én a megmozdulásáig azt se tudtam elhinni, hogy bennem növekszik.... amikor már érzi az ember, akkor azért kezd valósággá válni.

Holnap leszek 38 hetes... még most is nehezen hiszem el.

Semmi veszteségem nem volt soha szerencsére ilyen téren, és elsőre összejött a baba...mégis az első pillanattól, hogy pozitív lett a teszt, aggódok, hogy minden rendben legyen vele. 1 éves lesz 5 nap múlva, és ez az érzés mondanom sem kell, hogy nem múlt el. :) nem is fog soha. A saját gyermek a legcsodálatosabb dolog a világon, de egyben egy életen át tartó tömény aggódás is. De minden rendben lesz, nyugi! Minden jót!❤️

Én kicsit megcáfolnám az előttem kommentelőket, én pl szinte az egész terhességem végig aggódtam, pedig nem volt semmi negatív tapasztalatom szerencsére, csak nehezen jött össze. Az első ultrahangig izgultam, hogy nem e csak a teszt tévedett és hogy legyen szívhang, akkor 12 hétig féltem a vetéléstől és hogy mit fog mutatni a genetikai ultrahang, aztán persze utána a 20 hetestől, majd 20 hét után a koraszüléstől :D A szülés után is volt sajnos gond a picivel, kiszáradt, ezért pár napig az intenzíven volt, na az maga volt a rémálom. Most ezekhez képest teljesen kiegyensúlyozott és nyugodt vagyok, persze nyilván az ember aggódva figyeli minden tüsszentését vagy oltás után hogy nem e lázasodik be, de ez teljesen más aggódás, mint az elején, hogy egyáltalán életben marad e, hiszen látod, ott van melletted minden egyes nap és látod, hogy jól van. Amíg a hasadban van maximum csak reménykedhetsz, hogy minden rendben van. Egyébként még talán azután lettem kicsit nyugodtabb, hogy éreztem mozogni