Császármetszésem volt és valószínű most is ez lesz. Elmúlik valaha ez a hiányérzet?

Nekem 7 hete volt, nem arra keszultem, addigra napok ota a korhazban voltam, de mar elotte is bent voltam 5 napot. Tulajdonkeppen surgosseginek sem mondanam, mert a doki mondta, hogy javasolja (eredmenytelen volt az inditas, az oxi es a burokrepesztes sem hozott eredmenyt) en meg azt mondtam, hogy legyen. Egyebkent ez vasarnap volt, akkor eppen senki mas nem volt ott, meg a madar sem jart.😀

Az elso honapban marcangoltam magam, hogy nem tudtam rendesen megszulni, nem is mondhatom, hogy szultem, mert nem, raadasul 2 hetig fajt minden mozdulat, a ferjem hamarabb odaert a babahoz, mint en. Az pokoli volt testileg-lelkileg.

Aztan mindenhogyan helyrejottem. Nekunk tobb mar nem lesz, igy nem lesz esely huvelyi szulesre, de nem banom. Mar nincsenek negativ gondolataim a dologrol, elfogadtam, es tudom, vegeredmenyben semmit nem szamit a szules modja. Csak az, hogy a kislanyom es en is jol vagyok. Es ha ennek a csaszar volt az egyetlen modja, hat akkor jo volt ez igy.

Tudnal egy kicsit bovebben meselni? Mikor volt az elso csaszarod, miert alakult ugy, hogy elted meg a gyogyulast?

4 hete volt császárom. Első és egyetlen gyermekünk. Teljesen pozitív élmény volt. Egy pillanatig sincs hiányérzetem, hogy így alakult.

Elfolyt a vizem, befeküdtem, másnap oxi reggeltől fél 3ig de 1 ujjnyinál nem jutottunk tovább. Baba kezdett fáradni (én már addigra rég besétáltam volna a műtőbe ha rajtam múlik) Nem volt mit tenni 🤷‍♀️