Programozott császár igazoláshoz tudtok pszichiáter ajánlást? (részletek lent)

19

A mentális problémák igen nagy része terápiával helyre hozható. A szülés szerinted milyen lelki problémát okozhat, ami nem helyre hozható?

Persze, a születési trauma helyrehozható. De miért kellene megvárni, lesz-e?! 4x szültem. Érdekes a sztori, ezért akkor leírom, ha már belekezdtünk a témába. Ami jegyzem meg, elég sokakat érint és nem véletlenül vetődött fel a kérdés.

Szóval az első hármat 25, 27, 29 évesen szültem. Elsőnél azt sem tudtam, mi van. Csináltam, amit mondtak. Traumatikus élmény volt, nagy volt a baba, rövid a köldökzsinór. Így duplán kellett dolgoznom, úgy nyomták ki belőlem a gyereket a végén. Nem is tudtam feldolgozni sokáig, 10 évembe került, mire rajöttem, emiatt rossz a viszonyom a gyerekemmel és már nem tudom visszaforditani azt az időt. Sokszor van nagyon durva bűntudatom emiatt. Második intenzíven jött, még jobban fájt, mint az első, kitolástól rettegtem. Az sem lett pozitív szülésélmény. A harmadiknál tudatosan készültem a szülésre, mégis órákig vajúdtam, mire a férjem jött rá, pszichésen visszazartom a menetét, félek a kitolástól. Ezután végül sikerült tudatosan szülnöm és pozitív lett a szülésélmény. 10 évre rá úgy döntöttünk, legyen még egy baba. Kétszer vetéltem, ami nyilván benne van, kor, covid, akármi. Nem tudjuk az okát, de akár pszichés oka is lehetett, nem voltam felkészülve...ki tudja. Aztán a harmadik próbálkozás megmaradt. Már akkor rettegtem a szülés gondolatától, ismét tudatos szülésre készültem, de végig attól féltem, nem sikerül. Mindig reménykedtem, hátha esetleg császár lesz valami miatt, korom, méretek, vérnyomás, baba fekvése, akármi. Sokáig faros volt, aztán befordult. Addig jártam körbe én is ezt a témát, akkor ajánlották azt az orvost. Viszont úgy voltam vele, direktbe meg nem akarom én eldönteni, hogy szülessen a baba. (Persze tudom, a természetes szülés a legjobb mindenkinek... hiába mondták, hiába próbáltam magam meggyőzni.) Aztán úgy alakult, puci magas vernyomasom lett a végére, ami nem indokolt császárt, viszont indítást igen. Úgyhogy úgy mentem be, hogy akkor indítanak, szépen megszülöm valahogy, én akartam. Két ballont kaptam, semmi nem történt, majd tele volt a szuloszoba, egész nap varakoztattak, hátha lesz valami. Teljesen kivoltam. Nem kaptam már enni, azt ettem, amit vittem rágcsit a szülésre. Közben NST voltam, a baba szivhangja egész nap magas volt és egész nap mozgott elég intenzíven. Mikor felszabadult egy szülőszoba, kaptam oxit, beindultak a fájások. Jött az orvos, megvizsgált és nem érezte a baba fejét, azt mondta, uh. Megnézték és kiderült, hogy nap közben keresztbe fordult, így lett császár. Az más kérdés,azt hogy éltem meg, 3 sima után milyen, mivel járt, jár a mai napig, hogy éltem meg lelkileg. Amúgy 8 hónapja volt. Szóval ezért a kérdés és ezen lehet vitatkozni, de van létjogosultsága a kérdésnek és megértem, ha valaki ezen gondolkodik, bár sztem sokan vannak, akik úgy gondolják, ez a könnyebbik út... más.

Viszont lehet, vitaindítónak szánták, mert a kérdező nemigen reagál.🤷‍♀️

"Persze, a születési trauma helyrehozható. De miért kellene megvárni, lesz-e?!"

Ezen az alapon mindenkinek császárral kellene szülnie. Ja, nem, mert az is traumatizálhat.

Tessék már elfogadni, hogy a "félek a fájdalomtól" meg a "nem akarok simán szülni, mert csak" az nem mentális probléma, simán csak hiszti. Az ilyeneknek, meg a hamis orvosi igazolasoknak köszönhető az, hogy a valódi, komoly mentális problémákat nem veszik komolyan.

Ha nem akar valaki szülni, akkor vagy ne vállaljon gyereket, vagy menjen magánkórházba és máris megoldhato a császár.m

Mondjuk speciel nekem edesmindegy, ki hogy szul, semmi kozom hozza. Az en eletemet semmiben nem befolyasolja, nem erinti, hogy valaki igy vagy ugy szul.

Baratnomnek csaszara volt, igaz, surgossegi, de azt mondja, jobban elte meg, mint elkepzelte. Testileg legalabbis mindenkeppen, o a kovetkezot nem is akarja huvelyi uton.

Megint mas, pl akinek mindkettoben volt resze, van kozuluk aki huvelyi szules parti, de olyan is van, aki a csaszarra mondta, hogy jobb volt.

En meg aki itt fekszik 40 hetesen a korhazban napok ota (ugy hogy 2 hete voltam mar bent 5 napot), nekem rettenetesen mindegy, tenyleg az, csak szulessen meg, legyen vegre kint a babam. Tok mindegy, milyen uton.