Volt olyan helyzet, amikor egyedül kellett maradnotok több napig terhesen?

A terhesség vége felé szerintem jogos az aggodalom, már csak azért is, mert mi van, ha pont akkor indul be. De a segítséghez nem kell pont a férjed. Szomszéddal, barátnővel stb. is meg lehet beszélni, hogy szükség esetén segítenek-e. A szomszédom magától ajánlotta fel. Szerencsére nem volt rá szükség, mert anyukám nyugdíjas és az utolsó hónapban amikor nem volt itthon a férjem, ott volt velem. De a gyermekágyon a szobatársnál a szomszéd hívta ki a mentőket.

Legyen nálad a mobilod, beszéld meg előre másokkal és nyugi! Nagy eséllyel nem lesz rájuk szükség.

Ha ez megnyugtat, engem úgy ért valami koraterhesen (lombik beültetés utáni napokban, azt sem tudhattam, sikerült-e), hogy a férjem végig itthon volt, aztán nem ébredt fel. 🙄

Hajnali 4-kor elájultam a konyhában, esés közben szétvertem a fejem, 6 centis szakadás volt, ömlött a fejemből a vér. Nyitott ajtók mellett, 5 méterről nem kelt fel, hiába hívtam. Annyira nem ordítottam, hogy mindenki felkeljen, de így is azt hittem, előbb törik ránk az ajtót a tűzoltók a szomszédok riasztására, minthogy a kedves férjem felkel...

Szóval végül papírtörlőt szorítva a sebre betántorogtam a szobába, hogy lesz szíves végre felkelni és segíteni. Utána is ő esett pánikba, nem ám én, akinek vérzett a feje.

Ezt azóta is felemlegetem neki... Már másfél éves a fiunk.

Férjem külföldön dolgozik, 3hét kint, 1hét itthon. Így az egész terhességet szinte egyedül vittem végig. Nem stresszeltem rá a dologra, próbáltam pozitív lenni, nem akartam bevonzani semmit. Nem is történt semmi, szülés is akkor indult be, mikor itthon volt 🙂

Telefonod legyen a közeledben, ha van valami tudj segítséget hívni. Ne aggodalmaskodj, jó babavárást!

Tudom, nem minket kérdeztél, mert én egyedül várom a babám, de innen látszik csak igazán, mennyire túlgondolod.

Baj általában nem napok alatt, hanem 1 perc alatt történik. Erre kéne átállítani az agyad. A férjed nem Superman gondolom. Az legyen természetes, hogy 1. Megpróbálod megelőzni a bajt, 2. Mindig tudj segítséget kérni, ha nem sikerült. Nem muszáj pont a férjedtől.

Pl., ha érzed, hogy rosszul vagy, lehet, hogy elájulsz, feküdj le, emeld fel a lábaid. Többre mész vele, mint az ájulás előtt azon morfondírozni, hogy basszus, el fogok ájulni, pont most, amikor nincs itthon a férjem.

Egyedülálló anya vagyok, a terhességet is egyedül csinaltam. Azert kicsit sértő , ahogy irod, “ hogy nem azokra gondolsz akik egyedülállók “ miért mi valami ufók vagyunk ? Ne felejtsd , hogy bármelyik pillanatba lehetsz te is egyedülálló … Nem egy külön faj vagyunk hanem pont ugyanolyan ember. Nemrég halt meg egy ismerősöm férje rákban három kis gyereket hagyva maga után, akkor

most anyuka már nem is ember?