Ki hogy élte meg a terhességet?

24 éves vagyok. 2 héten belül várom a babám. A terhességem nem mindig volt élvezet.

Az első trimeszterben csak fáradt voltam mindig, de semmi különös nem volt. Mintha nem is lettem volna terhes. Sokszor hihetetlen volt a számomra, hogy az vagyok.

Második trimeszterben jött a nem kívánt hányás, és az undor kb mindentől, főleg a szagoktól. A cigarettafüst szaga 2x olyan undorító volt számomra mint előtte. Sokszor le kellett szállnom a buszról ha ember volt fent. Tudom finnyáskodásnak tűnik, de nem bírtam. Szinte azonnal hánytam. Ilyenkor jön rá az ember mennyire büdös emberek vannak a tömegközlekedésen. 😅

Harmadik trimeszterre ez szinte elmúlt. Mostmár a babamozgásai fájnak. Aktivitásra keményedek, összehúzódásaim lesznek. Így ágynyugalomban vagyok. A szülésről nem tudok beszámolni, de a jóslófájások nem kellemesek, gondolom a rendes fájások és maga a szülés sem lesz egyszerű.

Ugyanakkor ott van az , hogy láttam uh-on a kicsit, az arcát, a kezeit, mindenét. Ez meg valami leírhatatlan érzés. A minap is vele álmodtam. Hatalmas öröm volt a szobáját előkészíteni, az ágyát összeszerelni, megvenni a kisruháit. 24 évesen jöttem rá arra, milyen is felnőni. Nem semmi. Hirtelen ami fontos volt az már nem az többé, és vàltozik a prioritás.